Potyó Imre

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

A természet szeretete régóta jelen van az életemben, ezért tanulmányaimat is ebben az irányban folytattam: a Szegedi Tudományegyetem környezettudományi szakán, természetvédelmi szakirányon végeztem 2005-ben. Kezdetben távcsővel, majd később a gukkerek mellett egy szimpla digitális kompakt gép társaságában túráztam, madarásztam (különböző MME programok keretében), majd észrevettem, hogy ezek a madarászatok, kirándulások szép lassan fotós túrákká alakultak át. Az utóbbi néhány évben kezdtem el egyre komolyabban foglalkozni a természetfotózással. 2007-ben vásároltam meg első digitális tükörreflexes gépemet és autodidakta módon igyekszem elsajátítani a megfelelő technikai és vizuális felkészültséget. Tagja vagyok a Nimród Fotóklubnak és a gödi Szenzor Fotókörnek (artlett.hu/szenzor). És hogy miért is fotózom? Egyrészt ez egy életforma egy megszállottság egy belső tűz, késztetés. Emellett fontosnak tartom a szemléletformálást, a minket körülölelő természetre való rácsodálkozást, ezért időnként fotókiállítások keretében, különböző szakmai kiadványokban, vagy előadások keretében mutatom be a terepen látott szépségeket. Az utóbbi időben rangos természetfotós pályázatokon is részt veszek. Ez azért fontos, mert így sokan megismerhetik képeinket, hatványozottabban érvényesülhet a szemléletformálás, ugyanis ha bekerülünk a rangos pályázatok legjobb képeiből rendezett kiállítására és albumba, akkor alkotásainkat rengeteg ember, gyermek tekintheti meg a vándorkiállításokon, könyvekben, médiában stb. Állnak a képek alatt és csodálkoznak, elméláznak környezetünk nagyszerűségén, változatosságán, báján, vagy vadságán. Én nem vagyok kifejezetten csak madárfotós. A tényleges madárfotózás igen költséges ága a természetfotózásnak, amihez akár többmilliós felszerelés szükséges, ezért nálam ez a tevékenység talán csak amolyan - a madarak örök szeretete iránti tisztelgés, illetve a madarak iránti rajongásomnak köszönhető.

2. A madárfotósok egy része szeret időről-időre új madárfajjal foglalkozni. Ha a képeidet nézem, az az érzésem támad, hogy te nem „fajvadász” vagy, sokkal inkább hangulatokat, érzéseket keresel.

Igen, az utóbbi néhány évben a hangsúly sokszor az elvont és szokatlan bemutatáson, érzéseken van. Korábban (2009-ben) kialakítottam lakóhelyem közvetlen közelében, a gödi ártéren egy egyszerű álcahálós lest, ahonnan a téli időszakban fotóztam az eleségre érkező madarakat. Ekkor még a fajlistát igyekeztem bővíteni úgy, hogy éles, jól exponált és jól komponált dokumentum képeket készítsek. Közben két fotós barátom Nagy Csaba és Stefanik József a Naszályban épített egy igen komoly, féligáteresztő üveggel felszerelt téli etetős és itatós zárt lest, ahova gyakran én is kijárok Csabával, amit nagyon köszönök nekik! Gyönyörű órákat, hajnalokat élek és éltem át ezekben a leshelyekben. Sokszor csak hátradőlök és az exponálógomb lenyomása nélkül szemlélem az etetőn vagy az itatón történő eseményeket. Aztán 2012-ben ellenfényes megoldással kísérletezve folytattam az ártér madarainak fotózását: valamitől hajtva kialakítottam egy újabb, pontosan naplementére tájolt álcahálós lest egy ezermester barátom segítségével. Ekkor kezdődött a tudatosabb képalkotás.

3. A fotózás egyik alapeleme a napfény. Te mégis témáid egy részét az éjszakában, de legalábbis a szürkületben keresed. Hogy is van ez?

Keresem és szeretem az újat! Az ellenfényes lesem kiváló lehetőséget nyújt az újszerűbb látványok létrehozására, illetve megörökítésére. A 2012/2013-as téli időszakában először az ártér fáin átszűrődő naplemente meleg fényeit, foltjait, „bokeh gömbjeit” komponáltam az etetőre érkező madarak mögé. Majd a következő téli időszakban többször kint maradtam naplemente után is és ekkor egészen különös világ alakult ki, az ún. kékóra fényei festettek. Ebben a sötétedő szakaszban már alig van néhány látogatás, de ha ilyenkor érkezik egy tollas (pl. a vörösbegy), akkor igazán érdekes, félig bemozdult képeket alkothatunk kicsit hosszabb expozícióval és vaku segítségével, klasszikus 5500 Kelvin színhőmérsékleten. Festenek a madarak: először narancsot, majd sötétedéskor kéket. Életre kelnek az erdő „szellemei”. A kékórában nem csak a madarak mutatnak szépen, hanem egy sárgafényű zseblámpával megvilágítva a gombák, virágok, békák stb.. Tehát a színek harmonikus összhangja jöhet létre ebben a miliőben (kék-sárga komplementer színek).

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Legkedvesebb témáim a különös hangulatok, közelképek, érdekes kompozíciók, fények és együttállások. Gombák, növények, tájak, kétéltűek, rovarok, madarak, víz alatt, az adott témára időzítve és hangolva, felkészülve. Szinte minden, ami körülvesz minket. Kedvenc helyszíneim a Börzsöny, a gödi hullámtér és a Naszály. A narancsos ellenfények és a kékóra mellett szeretek éjjel is fotózni, csillagos kompozíciókkal vagy holdfényben, mesterséges fényekkel keverve (elsősorban zseblámpa). Multiexpó a hangulatok erőteljesebb láttatására, az újszerűbb témákon való folyamatos agyalás, különféle dinamikus képek létrehozása, pl. mozgó, csíkot húzó csigák, madarak, pöfögő gombák, száguldozó dunavirágok stb. jellemzik fotós ténykedésem. Sokat kell még tanulnom és tapasztalnom, hogy sikerüljön tökéletesen elérnem a megálmodott képeket. Az interneten fellelhető hatalmas képanyag, a különféle pályázatnyertes képek nézegetése, vagy kifejezetten a fotós oldalak pl. a „BirdPhotography” kiváló madárfotós oldal rendszeres figyelemmel kísérése mind-mind inspirálhatja a fotóst!

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Az előző téli szezonban az alkonyati ártéren, hosszabb expozícióval fotóztam a madarakat. A napokban elkezdődött, mostani téli etetési szezonban viszont (a manapság egyre jobban elterjedt) nagylátószögű megoldásokon töröm a fejem. Szintén hosszabb expó, kékórában, vakuval merevítve és a gyengülő fényben kicsit szellemszerűen bemozdulva, de szélesebb látószögben, nagyobb mélységélességgel az erdő hangulatát is bemutatva, kihangsúlyozva. Nehéz, ugyanakkor izgalmas és nagyon tudatos hozzáállást igénylő fotós esték következnek remélhetőleg. Távkioldó, szép esti fények, gyönyörű terpeszkedő fák, elröppenő szellemmadár, pl. egy vörösbegy. Már nem is a lesben ülök, hanem a madarak között, egy kisebb álcahálóval és sapkával takarva. Így jobban átérzem a hangulatot és mivel infravörös távkioldóm van, ilyenformán jobban rálátok a nagylátószögű objektívvel felszerelt fényképezőgépemre is. De ha nem jön össze egy valamire való képem sem, az sem baj. Az élmény hatalmas, néhány hete például egy széncinege landolt a fejemen és onnan kémlelte az etetőt, én meg mozdulatlanul ültem. Örök, maradandó hatásokat kaptam.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Ahogy említettem, az elmúlt téli időszakok ellenfényes madárfotókkal teltek. Különös hangulatú hátteret kerestem és oda telepítettem egy lest. Időnként gyönyörű naplementék színezték a látványt, ezért igazán izgalmas volt a fákon keresztül beszűrődő fényjáték. Az egyik kedves madárfotómat ebből az ellenfényes ártéri lesemből készítettem. Címe: „Madár-virág”, a fotón egy csuszka látható. Szerettem volna egy klasszikusan színes-foltos, naplementés hangulatú „virágfotót" készíteni, de virág helyett madárral. Ezért gyönyörű naplementében és látványban bízva gondosan beállítottam a hátteret. Felhőmentes késő délutánokon és estéken 15-20 percig igazán pazar foltokban fürdött az ártér, viszont ilyenkor már alig-alig mozogtak a madarak, ezért nagyon megörültem, amikor néhány alkalommal a napkorong is éppen jó helyen gurult, valamint a tollas is kellemesen mutatta magát.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

A felszerelésem viszonylag szerény: egy Nikon D50-es és egy Nikon D90-es fényképezőgépet használok, van egy Sigma 100-300 f/4 EX objektívem, ez utóbbi viszont egyelőre még mindig darabokban nyugszik (eltörött). Helyette egy Sigma APO macro 70-300 f/4-5.6-es objektívvel fotózom. Ez makrofelvételek készítésére is egészen jól használható. Továbbá: Sigma 17-70 f/2.8-4.5, Nikkor 18-55 és egy Sigma 1.4x APO konverter. Állvány: Manfrotto 190 NAT3, a sokoldalúan használható vízszintezhető UniqBall gömbfej (magyar találmány), Giottos MH 1000 gömbfej, álcaháló, egyéb kiegészítők: pl. polárszűrő, zseblámpák stb.

Potyó Imre                                   
Varázslatos Magyarország/Potyó Imre             
Facebook/Potyó Imre                         

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2014. november)