Szuromi Tibor

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

2004-ben megkaptam az ÉTF kiadványt ajándékba, és talán ott kezdődött minden, mert már akkor is az erdőt-mezőt járva azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne az ott látottakat, tapasztaltakat megörökíteni és „haza vinni”!
Miért a madarak? Életem első 8 évét tanyán töltöttem Székkutas és Orosháza között a kardoskúti Fehér-tó „szomszédságában”. Mai napig élnek bennem a pólingok, godák, darvak pusztába rikoltott hangjai. Feledhetetlen hangok, képek vésődtek belém, és mivel megtehetem (a lakóhelyem közelsége révén) sűrűn járok vissza ide. Ezek a hangok visszahozzák a gyerekkoromat és alkalomadtán kiváló fotótémák. Az erdész szakma magával hozta az erdei madarak iránti kíváncsiságot is, és az erdőben töltött idő alatt bepillantást nyerhettem a világukba és ez megfertőzött egy életre.

2. Honlapodon nézelődve sok olyan képet találtam, amik nem csak az adott madárról szólnak, hanem helyet kapnak a fotón az állat környezetének részletei is. Mennyire tartod fontosnak az ilyenfajta bemutatást?

Nagyon, és célom is az erre való törekvés! Mindemellett meg kell említenem, hogy ehhez az is fontos, hogy az ember kellő kreativitással rendelkezzen. Sajnos ez nem látszik minden fotómon, mert sokszor csak a kép elkészülte után látom meg a benne rejlő lehetőséget, és gondolom tovább. Ismétlésre ritkán van alkalom, aki ebben benne van, az tudja! :)

3. Ha lehetőséget kapnál, hogy írj egy címszavat a természetfotózás nagy kódexébe, mi lenn az?

Feledhetetlenség!
Vallom azt, hogy egy természetfotó attól válik jóvá, ha nem lesz feledhető! A jó fotóra évek múlva is emlékezünk, és élményként szolgálhat mindenkinek!

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Kiemelni egyet sem tudnék, mert mindegyikben megtaláltam a kihívást. Számomra a lényeg, hogy ne legyen „tucatfotó”!
Talán szokatlan így kezdeni egy kép megvalósítását, de megpróbálok sok szívességet tenni az erdőt, mezőt járó embereknek, akik információval segítik ezt vissza. Már most ültettem az erdei lesemhez páfrányfenyőt, hogy az őszi, sárga lombjával, szép formájú levelével később dekoratív részévé váljon a képnek. Ugyanilyen célból ültettem galagonya bokrot, nyírfákat a kérgük szépségéért és dugványoztam energia füzet a barkájáért. Összefoglalva, fontos az információgyűjtés és az előre gondolkodás.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Nem sietek el semmi. A hatásvadász fotósokkal ellentétben (akik amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan mennek) az állandóságot tartom a jó fotós ismérvének. Amikor lehet ott lenni, együtt létezni az élővilággal, tanulni és a magad módján illusztrálni a legérdekesebb pillanatokat mindaddig, amíg elszántságod ehhez erőt ad.
A jövőt illetően, most a kisfiamat kell elsősorban jó emberré nevelnem, mely sok együtt töltött időt kíván tőlem. Ezért mindössze 5-6, számomra meghatározó képet szeretnék az idén elkészíteni.
Ezekből az egyik a réti fülesbagoly lesz, teljesen szokatlan szemszögből és környezettel.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

A réti fülesbaglyok fotózása volt a legkedvesebb élmény. Már a téli vadászatokon megfigyelhetőek voltak egy több hektáros, zsombékos, kaszálatlan legelőn, melyre egy vadászcimborám hívta fel a figyelmemet. Ezért kora tavasszal kialakítottam a beszálló helyeket, tuskókat raktam a fűbe, illetve egy mobil lest állítottam fel. Amikor már láttam, hogy melyik helyet használják, oda vadkamerát tettem ki.
A megálmodott képen egy réti fülesbagoly a zsákmányával szerepelt, de a vadkamera felvételei alapján ez csak késő éjszaka történt meg. A sors azonban mégis mellém állt.
Később, amikor a fiókák már elhagyták a fészküket és várták a táplálékot, már nappali fényben is fotózhatóvá vált a pillanat. A szülő madár az etetést megelőzően szállt a tuskóra és hívta a szétszéledt fiókáit. E rövid idő alatt volt alkalmam két-három tucat fotót készíteni. Ahhoz, hogy a megálmodott fotó elkészülhessen 5 hónapnyi megfigyelés és türelmes várakozás kellett.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

A kudarcaimat a technikára nem foghatom, van jó és nagyon jó vázam, illetve jó és nagyon jó objektív parkom. Kitűnő videofejet és profi gömbfejet használok. Megbízhatóak a faállványaim és van nagyon sok kiegészítőm. :)
Mindez számokban:
· D300, D3s vázak
· 18-35 mm objektív
· 105/2.8 objektív
· 300/2.8 objektív
· 600/4 objektív
· sb900 vaku
· R1N1 makro szett
· 501 video fej, RRS gömb fej
· NDK faállványok

Szuromi Tibor                             
szuromitibor.hu                            

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2015. január)