Sóti László

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

A fotózás alapjaival gyerekkoromban ismerkedtem meg. Szüleimtől kaptam egy Smena symbol fényképezőt. Érdekelt a fényképezés, a kép készítésének folyamata, próbálgattam a gépen, amit lehetett. Az anyagi lehetőségek miatt általában fekete-fehér filmre fotóztam, de nekem akkor az is elég volt. Később lett egy Zenit tükörreflexes gépem, azt egészen a digitális korszakig használtam főleg kirándulásokon. 2005-2006 táján egyre erősödött bennem az elhatározás, hogy veszek egy digitális gépet. Ennek több oka is volt, az egyik, hogy mivel a számítástechnika is nagyon érdekelt (általános iskola óta), a digitális képfeldolgozást is szerettem volna megtanulni. A másik oka, hogy a világ is e felé haladt, és ahogy manapság látjuk is, szép lassan eltűnik már a filmes világ. Szóval 2006-ban megvettem első digitális tükörreflexes Olympus gépemet, két optikával. Aztán sorban jöttek a vázak, optikák, ahogy szokott lenni. :) A mai napig ezt a márkát használom, kb. 1,5 éve már a tükör nélküli rendszerét.
Hogy miért a madarak a fő célpont? Gyerekkorom óta szeretem őket. Fantasztikus változatosságuk, szépségük, színezetük mindig elvarázsolt. 1988 nyarán voltam egy madarásztáborban a Fehér-tónál. Hatalmas élményekkel tértem onnan haza, azonnal be is léptem az MME-be, azóta is tagja vagyok.

2. Honlapodon nézelődve látszik, hogy a természet minden részlete el tud varázsolni. Szerinted a természetfotózás mely ágához kell nagyobb koncentráció?

Én a természetfotózás minden ágát szeretem. Mindegyikhez szerintem nagy türelem és elszántság kell. Nem is számolom hány olyan nap telt el a lesben, ami nem hozott eredményt, hányszor keltem fel még éjjel, hogy napkeltére már a területen legyek egy jó tájképért, makróért. Aztán van, hogy a köd szól közbe vagy a felhők…, de néha összejön az áhított kép.

3. Úgy tudom aktív vagy a saját fotóklubotokon belül is. Sokat dolgoztok együtt a fotózások során?

Igen. A Mezőföld Természetfotó Egyesületnek most 23 tagja van, többen közülük itt a birdphotography.hu-n is tagok. Havonta egyszer összegyűlünk és megmutatjuk egymásnak a friss képeinket, vagy vendég előadókat hívunk, kiállítást szervezünk. Közös fotózásokat is szoktunk szervezni, bár nehéz összeegyeztetni ebben a rohanó világban megfelelő időpontot.

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Kedvenc fotótémáim az etetős-itatós madárfotók és a makrók. Három barátommal építettünk egy igen komfortos lest, ami télen etetőként funkcionál, tavasztól őszig pedig itatóként. Sajnos az elmúlt pár évben az igen enyhe telek miatt az etetős fotózás még nem hozta meg a várt eredményt, de azért születtek jó képek. Télen talán fontosabb számomra, hogy segíthetünk a madaraknak átvészelni a táplálékszegény időszakot. Ha nincsenek fotózásra alkalmas fények, akkor is szívesen nézem a madarakat, ahogy az etetőnél jönnek, mennek. Általában 4-6 zsák napraforgó elfogy egy téli szezonban.
Kedvenc helyszínem a Rácalmási Nagysziget volt nagyon sokáig. Ott építettem az első lesemet is, azt még egyedül. A sziget mindig is a szívem csücske marad, de sajnos be kellett látnom, hogy az extrém árvizek miatt a les építés csak vesződség ott. Sok munka kárba vész egy ilyen árvíznél. A legutóbbi árvíznél a les tetejéig ért a víz a szigeten. Ilyenkor szinte az egész sziget víz alatt van. Viszont a kivételes madárvilága miatt most is keresem a lehetőséget, hogy olyan helyet találjak a szigeten, ami szárazon marad ilyen esetben is. A visszatérésről nem tettem le :)

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Mint említettem mindenképpen szeretnék a Rácalmási Nagyszigetre visszatérni lest építeni. Évek óta tervezem egy vízi madaras les építését, de eddig sajnos ez nem valósult meg.
Remélem mostanában többi időm lesz és tudok ezekkel a tervekkel is foglalkozni. Álomfaj számomra a héja. Eddig csak párszor volt hozzá szerencsém, de ezek meghatározó élmények voltak.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Egyik kedvenc fotóm ez a héjás kép. 2009. december 16-án készült a Rácalmási Nagyszigeten. A lesünk, az erdőben egy tisztás szélén volt. Abban az időben többször bejárt a ragadozós etetőre az ölyvekkel együtt. Az ölyveket pulykafarháttal csaltuk a leshez. Az a tél elég hidegen és csapadékosan kezdődött, így mindig volt mozgás a les előtt. Azon a reggelen szakadó hóban mentem a leshez, gyorsan kiraktam a húst és bent fagyoskodva vártam a madarakat. Jöttek is az ölyvek, de különleges esemény nem nagyon történt. A les elé szórtam pár marék napraforgót, hogy ragadozó híján legalább cinkék dobják fel egy kicsit az unalmas várakozást. Az egész délelőtti fagyoskodás után úgy gondoltam, megmelegítem az ebédem. Épp a konzervvel foglalatoskodtam, amikor a cinkék hírtelen eltűntek és síri csend lett az erdőben. Abban a pillanatban ez a gyönyörű héja landolt a les előtt. Mozdulni is alig mertem, féltem, hogy észrevesz. A csalit egy fatuskó mellé raktam, de neki sikerült pont a tuskó mögé ráncigálni. A guta majdnem megütött, hogy a madár épp takarásban falatozott. Ha nem jött volna ki a tuskó elé, akkor végem…, de azon a napon szerencsém volt, ahogy befejezte az evést felment a tuskóra, hogy a csőrét tisztogassa. Ekkor tudtam egy sorozatot készíteni róla. Ez a sorozat, és ez a negyed óra, amíg ott tartózkodott azon a napon örökre az emlékezetemben marad!

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

A fotós táskám most már nem olyan nagy, mint régen. J Mióta a tükör nélküli rendszerére váltottam az Olympusnak, azóta nem kell megszakadnom egy túrán.
A felszerelés a következő:
Olympus E-M1 váz
Olympus zuiko 12-50mm F3.5-6.3
Olympus zuiko 45mm F1.8
Olympus zuiko 40-150mm F4-5.6
Panasonic 100-300mm F4-5.6
Vivitar 100mm macro F3.5
FL-50R vaku
tripod, monopod..stb

Sóti László                             
solafoto.hu                             

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2015. március)