Dulai Dávid

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

A természet szeretetét már az anyatejjel szívtam magamba, ugyanis szüleim révén (édesapám geológus, édesanyám biológia-kémia szakos tanár) ilyen szellemiségben és közegben nőhettem fel. Általános iskola hetedik osztálya körül lovasíjászattal és lovas hagyományőrzéssel kezdtem el foglalkozni. Az itt használt lovak (többnyire hucul és kunfakó) igénylik a ridegtartást. Ennek köszönhetően én is kint voltam télen-nyáron. A lovaglások alkalmával kezdtem el felfigyelni a madarakra, mert sokkal közelebb bevárják a lovast , mint a gyalogost. Lenyűgözött a sokféleségük és a viselkedési formáik. Így kezdődött el a madarász pályafutásom. A fotós karrier kezdete is ehhez köthető. 2009-ben édesapám egyik ismerőse révén sikerült elmennünk a Hortobágyra megnézni a Przewalski vadlovakat. Ott kértem el a családi kis kompakt fényképezőt, hogy fotózhassam a vadlovakat. Annyira megtetszett az állatok megörökítése, hogy ott és akkor elhatároztam, hogy jobban beleásom magam a témába. De már akkor megfogalmazódott bennem, hogy a mozgó állatok fényképezéséhez ez a felszerelés nem lesz elegendő. Unszolásomra édesapám vett egy Canon EOS 450D gépvázat egy Sigma 70-300 mm-es optikával, amit egyből birtokba vettem, és belefoghattam kedvenc témám, a madarak fotózásába. Ezúton is köszönet érte. Közben elvégeztem egy kezdő fotós tanfolyamot, ahol megértettem a tükörreflexes gép működését, de igazán sokat a BPH oldalán tanultam. Itt nem csak azt kaptam meg a képeimre, hogy jó vagy rossz, hanem azt is, hogy miért rossz, és hogyan lehetne javítani rajta, ezzel elősegítve a fejlődésemet. Eleinte cserkelve próbálkoztam, majd Csongrádi Robinak és Palánkai Zsoltnak köszönhetően betekintést nyerhettem a lesek világába is.

2. Fiatal vagy még, de talán meg lehet kérdezni, hogy mit jelent számodra a természetfotózás? Hobbi, kikapcsolódás vagy önkifejezés?

Természetvédelmi mérnök hallgatóként számomra a természetfotózás egy rendkívül sokoldalú eszköz. Lehet használni szemléletformálásra, egyfajta fegyverként a fogyasztói társadalom ellen vívott szélmalomharcban. Tudom, nem válthatom meg a világot. De ha a képeim révén a szűkebb környezetemben lévő emberek megismerik a természet egy-egy részletét, és a természetvédelem fontosságát, már tettem valamit az ügy érdekében. Kutatási eszköz is lehet. Számos alkalommal volt már olyan, hogy az elkészített fotón sokkal jobban kijönnek a részletek (pl. gyűrűk leolvasása esetében). Emellett azok a fajok (legyen az madár, rovar vagy növény) amelyeket fotóztam és otthon meghatároztam, sokkal jobban megmaradnak a hosszútávú memóriámban, ezzel bővítve a fajismeretemet. Ennek sokszor hasznát veszem az egyetemen is, amikor számot kell adni a tudásomról. Valamint nem mellékes az "ecset"- funkció sem. Jól eső érzés, amikor sikerül valami esztétikusat alkotni, amely később akár egy lakás vagy szoba dísze lehet. Én a természetfotózást komolyan vett hobbinak tartom, amelyben mindig örömömet lelem.

3. Korodnál fogva neked már természetes az internet világa. Mit gondolsz, mennyire fontos természetfotósként megjelenni a neten? Vagy úgy is feltehetném a kérdést, miért vezetsz saját blogot?

Szerintem egy természetfotós munkafolyamatnak nem ott kellene végződnie, hogy lenyomja az ember a gombot, és utána megszerkeszti a gépen. Úgy vélem a fotózás szerves részét kellene képeznie a publikálásnak, bemutatásnak, azaz a szemléletformálásnak is (interneten, kiállításon, előadáson stb.), hogy az emberek gondolkodásába beépüljön a természetvédelem. Manapság szinte minden korosztálynál napi rutinná vált az internet használata, ezért ezen a csatornán keresztül lehet a legtöbb embert megszólítani. Szerencsére vannak, akik szívesen olvassák az ilyen jellegű írásokat, fotónaplókat. De még ennél is nagyobb célközönség éri el a képeket a Facebookon keresztül. Úgy érzem megéri csinálni, mert már többször volt olyan visszajelzés, hogy de jó, nem is tudtam, hogy ilyen faj él hazánkban. A saját örömöm mellet ez a fő célom a fotóimmal.

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Fotótéma tekintetében nem vagyok válogatós. Madárfotózással kezdtem, de mióta van makró objektívem is, azóta sokat próbálkozom ilyen téren is. Helyszínből sincs kedvenc, de életem folyamán szeretném alaposan bejárni és végigfotózni a Kárpát-medence élőhelyeit és élőlényeit. Madarat fotózni főleg lessátorból és/vagy álcaháló alól szoktam, néha cserkelve is. De tervezem, hogy majd az egyetem befejezése után készítek egy etetős-itatós fix leskunyhót is.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Sajnos legtöbbször időhiányban szenvedek, ezért sokszor nincs időm kiülni lessátrazni. Így nagyon örülnék, ha a jövőben több időt szentelhetnék a madárfotózásnak. Minden egyes madárfaj le tud nyűgözni, ezért nincs is igazából álomfajom. Nagyon szeretem a ragadozó madarakat (tanulmányaim terén is ilyen irányba orientálódok). Nagy kedvencem a kuvik (Athene noctua) és a vándorsólyom (Falco peregrinus). Mindkét fajról van már képem, de lehet még hova fejlődni. Emellett szeretnék még vizes élőhelyeken is fotózni, mert erre eddig nem sok lehetőségem adódott.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

2012. őszén kerültem Sopronba, egyetemi tanulmányaimból kifolyólag, még nem nagyon ismertem a környéket. Valamikor ősz vége felé megismerkedtem Nagy Bertold természetfotóssal, aki megmutatta nekem a környékben rejlő lehetőségeket és a téli ragadozó etetési szezont is végigfotózhattam vele. Egyik nap nem volt túl nagy szerencsénk a ragadozós lesnél, nem volt mozgás. Ezért úgy döntöttünk, hogy elnézünk inkább a fertőrákosi strand felé, mivel ott a csatornán szokott halászni néhány bölömbika (Botaurus stellaris). Találtunk is néhány egyedet a csatorna túlpartján a nádas szélében. Nem volt szélesebb a csatorna 5 méternél. Kiszálltunk az autóból, és a fotósfelszereléssel kezdtünk el közelíteni. A bölömbika annyira bízott a rejtő színében, hogy egészen a csatorna partjáig el tudtunk menni. Hihetetlen volt számomra ennyire közel kerülni álca nélkül egy ilyen különleges madárhoz. Itt a nád miatt túl kusza volt a háttér. Miután elég kép született a madárról, kocsiba szálltunk, hogy megnézzük a csatorna többi szakaszát is. A visszafele úton találkoztunk még egy bölömbikával, aki szerencsémre sokkal nyíltabb helyszínen álldogált. Az ablakot lehúzva sikerült elkészítenem róla ezt a felvételt.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

A mai napig a jó öreg Canon EOS 450D-vel fotózok. (Egy évig volt egy 40D is, de annyival nem volt jobb, úgyhogy megváltam tőle). Madarakat főleg Canon EF 400mm f/5.6L USM optikával fotózok, de mellette használok még 100mm f/2.8 Macro-t, 18-55-öst, és a Sigma 70-300-asát egyéb témákhoz. Van egy Dörr állványom, Manfrotto 501 HDV videofejjel, de ezt jórészt csak lessátorból használom. A táskában még helyet kap egy Yongnuo vaku, vaku hosszabbító zsinór, pót akksi, plusz memóriakártyák, törlőkendő, bicska, zseblámpa. Valamint állandó társammá vált (nem csak fotózások alkalmával) egy 10x42-es Minox távcső.

Dulai Dávid                             
dulaidavid.blogspot.hu                     

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2015. április)