Nagy Csaba

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Nehéz ezt pontosan megmondani, már nem emlékszem, de a fotózás életem része volt mindig. Már tizenévesen Smena kamerával ajándékoztak meg a szüleim, amivel igyekeztem a család eseményeit megörökíteni, és akkoriban mindent fotóztam. Falun nőttem fel, a Mátra lábánál (ha valakinek mond valamit: Rózsaszentmártonban), de szüleim nem voltak igazán természet szeretők. Ők csak tették dolgukat a ház körül és a kertben, amibe sokszor nekem is be kellett segítenem. A falusi közeg miatt mindig közel voltak a természet dolgai, de csak középiskolásként jártam egyre gyakrabban a közeli mezőre és hegyekre, főként egyedül. Eközben megszerettem a madarakat, sokat forgattam Schmidt Egon Gyakorlati madárvédelem című kis könyvecskéjét, és elkezdett érdekelni az mesterséges odúk kopácsolása, használata, majd az MME tagja lettem.
Akkoriban a Zenit számított az egyik megszerezhető csúcskamerának, ez volt vágyam és megszereztem valahogyan, de nagy tele nélkül nem sokra mentem a madarak fotózása terén. Csodáltam Bécsi László képeit a Természet Búvárban. Emlékszem, az egyik szám közép hasábján a vörösbegy volt, sokáig ámulattal néztem azt. Ez a fotó is nagyon meghatározta a madarakhoz való vonzalmamat. Középiskola után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre kerültem. Előtte - a katonáság helyett – dolgoztam már az egyetem Vadbiológiai állomásán, amely a Gödöllői-dombságban volt. Ez a 10 hónap tiszta erdei munka volt az, ami végleg elkötelezett a természet szeretete, tisztelete mellett. Az itt keresett fizetésből sikerült megvásárolnom életem első jó minőségű kameráját a Chinon CP 5 vázat, de ekkor is a nagy tele még mindig csak állom volt. Az egyetemi évek alatt ismertem meg Bodnár Mihályt és Kármán Balázst, akik már akkoriban is sokat fotózták a madarakat. Ismerték a megfelelő módszereket és olyan felszerelésük volt, ami nekem csak álom kategória volt. Bodnár Misi sokat segített nekem akkoriban. Az egyetem után hosszú évek teltek el természetfotózás nélkül. Vácra költöztem a munka miatt és a család volt az elsődleges. Ahogy nőttek a gyerekek és az anyagi lehetőségeim is javultak egyre bátrabb lettem. A 2010-es évben tört meg a jég, végre nem csak egy jó gépvázat mertem megvásárolni a Canon EOS 5D M II személyében, hanem megvettem hozzá a Canon EF 500mm f/4L IS USM-et is. Ehhez a bátorítást és segítséget Suhayda Laci barátomtól kaptam. Lacit egy igazi önzetlen és segítőkész embernek ismertem meg. Egy fotós üzletben találkoztunk, ahol az addig összegyűjtött képeimet nézte végig, teljesen véletlenül. Invitált a Nimród Fotóklubba és felajánlotta azt is, hogy a saját kertjében felállított lesét használjam, ha már van mivel fotóznom a madarakat. Az itt eltöltött fotós napok adták meg - hosszú évtizedek után - a nagy löketet a madárfotózás terén. Hálás vagyok Lacinak ezért! Azóta is sokat járunk együtt, főként madarakat fotózni.

2. Mennyire tartod fontosnak, hogy egy madárfotós a madárvédelem terén is jeleskedjen?

Erre a kérdésre röviden válaszolva: nagyon fontosnak tartom!

A madárfotózás számomra elképzelhetetlen természetvédelem, vagy mások természetszeretetre nevelése nélkül. Igyekszem nem öncélúan gyűjtögetni a képeket, csak magam szórakoztatására. Az elkészült madárfotók nagy részét a természetvédelem területén hasznosítom: a gyerekek környezeti nevelésében, oktatásában, madarásztáborok bemutató anyagánál, a Börzsöny és Naszály hegységek területén kialakított tanösvényeknél, oktatóházakban, interaktív anyagoknál és természetvédelemmel kapcsolatos helyi szóróanyagoknál. Fontosnak tarom, a kiállításokat is, ahol szintén a szép bemutatása mellett a lényeg a természet szeretetére, tiszteletére való nevelés.
Azt látom, sokunk egyszerűen csak szereti a madarakat, a szépségüket, a sokszínűségük, ami vonzó fotóstéma. Fontos az újabb és újabb fajok, vagy madár akciók megörökítése. Ennek érdekében tudatosan eleséget és fürdőhelyet biztosítunk számukra, sőt még sokszor fészkelő helyeket, madárodúkat, ládákat is elhelyezünk, bízva abban, hogy egy ritkább faj megjelenik a megfelelő fotósterületen. Ez már természetvételem, ha nem is mindig tudatos, de ez az! Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy tartsuk be az etetés, itatás és kihelyezett mesterséges fészkelő hellyel kapcsolatos szabályokat!
Többen vannak itt az oldalon hivatásos természetvédők is, akik nagyon jól ismerik a madárfajokat, ismerik azok védelmi lehetőségeit és sokat is tesznek értük. De magamat csak egy lelkes amatőr természetvédőnek tartom, aki idejéhez, lehetőségeihez mérten konkrét fajvédelmet folytat, főleg az odúlakó madaraink esetén. De sokszor úgy érzem, ez már több, ez már fizetés nélküli „másodállás”, mivel az MME Börzsönyi Helyi Csoportjánál vezetem az énekes madárodú programot több mint 10 éve. Ezen túl a helyi csoport több madaras rendezvényét szervezem és a Mindennapi Madaraink Monitoringja programban is részt veszek. A természetvédelmi elhivatottságomat tovább erősíti még az, hogy a több mint 10 éve alapított Börzsöny Természet – és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány http://www.borzsony.org/ kuratórimának elnöki titulusát is ellátom, természetesen társadalmi munkában.

3. Köthető a nevedhez egy könyv. Pár szóban beszélnél róla?

Az Odúlakó madaraink védelme című könyv 2013 Karácsonyára jelent meg, 1500 példányban. Több mint 10 év munka áll mögötte, ezért pár szóban nehéz erről beszélni, Hosszú története van, de igyekszem rövid lenni. Nagyobb kihagyás után 2002-ben döntöttem újra úgy, hogy az MME tagjainak sorába lépek. A Börzsönyi Helyi Csoport munkáját próbálom erősíteni azóta is, mint említetem már. Ekkor elhatároztam, hogy számomra oly kedves odúlakó énekesmadarak védelmével fogok foglalkozni, ezért a csoportnál újra indítottam a mesterséges odú - programot. Szinte a nulláról kellett kezdeni, ám jelenleg több mint 1 000 db, főleg „B” és „A” típusú odút kezelünk, 40 odútelepen, a Fóti Somlyón, Dunakeszi környékén, a Naszály hegyen és a Börzsöny területén. Még a kezdetkor jött az ötlet, hogy készíteni kellene egy szakmai füzetet a helyi csoport lelkes odúzói számára ehhez a programhoz, hogy mindenki átlássa, mikor mi a feladat, mikor és hogyan kell ellenőrizni az odúkat, milyen fajok fészkelhetnek azokban, és azokat a lehető legpontosabban meg is tudják határozni. A füzet el is készült a 2010-es évben, 100 példányban. A gondolat megszületésétől számítva, tudatosan kezdtem gyűjteni a különböző odúlakó fajokról, a tojásos és fiókás fészekaljakról a fotókat. Ez nem volt nehéz feladat, mivel több, mint 200 db odút ellenőrzök rendszeresen, évente négyszeri alkalommal néztem azokat. A megjelent füzetre az MME vezetőség is felfigyelt, lelkesek voltak és arra ösztönöztek, hogy országos kiadvány, vagy inkább könyv legyen ebből az anyagból. Ezért úgy döntöttem, hogy könyvet készítek a felhalmozott tudásom és képeim segítségségével. Régi vágyam teljesült ezáltal. A kezdeti lelkesedés az MME központ oldaláról alábbhagyott, így több mint 3 év kellett ahhoz, hogy ez az országos 2. kiadás, mint könyv megjelenjen. Büszke vagyok erre a könyvre, mert a természetvédelmet és a természet szeretetének nevelést szolgálja. A könyvben lévő fotók nagy része saját, (ez az előnye az elhúzódott 2. kiadásnak), de még így sem volt több fajról megfelelő habitusfotóm. A hiányzó fotókat a BPH oldalon keresgettem akkoriban és beigazolódott, hogy erre az oldalra nem csak remek fotókat raktok fel, de önzetlenek is vagytok, mert lehetővé tettétek, hogy ellenszolgáltatás nélkül használjam a kért képeket ennél a könyvnél. Köszönöm mindenkinek még egyszer!

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Amíg kicsik voltak a gyerekeim, csak álmodoztam a jó fotóról és főleg a madárfotókról. Több mint 20 éve rendszeresen járom a Vác feletti, a DDC bánya által nagyon „megharapott” Naszály hegyet. Itt próbálok minden érdekeset megörökíteni. A hegy déli oldala értékes növényfajokat rejt, közel egy tucatnyi kosbor otthona, ezeket a növényeket nagyon kedvelem. Természetesen a nagy kedvencem a madár, de az idő mindig nagy úr, ezért főleg telepített, saját lesekből fotózom őket. Az első leshelyemet, de inkább leshelyünket a Naszály hegy északi oldalán lévő Gyadai rétre 2010. december elején, az MME Börzsönyi Helyi Csoport néhány lelkes tagjaival, együtt építettük. Itt csak etettünk, telente. Ezt a lest gyakran használtam Potyó Imi barátommal is. A lest főleg az erdei fajok látogatták. Majd amikor 2011. februárjában regisztrált tag lettem a BPH oldalon, ezzel szinte egy időben megismerkedtem Stefivel, (Stefanik Józsival), akivel azóta is fotósbarátok, fotóstársak vagyunk. A Gyadai les tapasztalatiból kiindulva közösen építettük egy itatóval kombinált etetős lest a Naszály hegy másik oldalán, a Vác felöli száraz déli részen. Ide is főleg erdei fajok látogatnak. Majd időközben, szintén a BPH oldalon ismerkedtem meg egy másik váci madárfotóssal, Kovács Imrével, aki rendszeresen jár a Duna partra fotózni, a vízállás megfelelőségének függvényében. Vele is jó barátságba kerültem, kölcsönösen segítjük egymást a fotózásban. A vele való megismerkedésem óta használok mobil lessátrat is. Kedvenc helyeim közé tartozik még a Hortobágy is, főleg madár fotózás terén. Ott is zömében telepített lesekből fotóztam ez idáig. Tudom „nagy vita” van a telepített lesből fotózók és a cserkelők között. Véleményem szerint mindkettőnek megvan a maga varázsa, léte, szépsége, igazából a kettő kiegészíti egymást. Ha tehetném és időm engedni, cserkelve is fotóznék, de még lehet, hogy eljön annak is ideje.
A növények és madarak mellett kedvenceim a békák is. A Börzsönybe, főleg Király-rétre járok, inkább járunk főleg Potyó Imi barátommal varangyokat, erdei békákat és gyepi békákat fotózni.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Sokkal több gondolatom van, mint amit a két napból álló hétvégéken meg lehet valósítani, ezért nagyon nehezen haladok. Már nagyok a gyerekim, de mindig van valami feladat otthon, vagy az odúkkal kapcsolatban. Tervem, hogy minél több madárfajt fotózzak meg, hogy a bemutatók, kiállítások alkalmával minél több fajjal tudjam megismertetni a közönséget. Semmit nem erőltetek, ha tudok, teszek érte, de pl. idén háromszor jutottam le rétisasozni a Hortobágyra, amiből kettő a véletlennek volt köszönhető. A közeljövő, vagy inkább a jelen konkrét terve az infra csapdás fotózás. Ezen év évelején Suhayda Laci barátommal beszélgettünk erről a módszerről, és ő gyorsan utána is nézett a lehetőségeknek. Arra jutott, hogy: vagy gyártunk infra kioldót, (de ehhez nem értünk, ez elvetve) vagy vásárolunk megfelelőt, de az itthon beszerezhető kioldók nagyon egyszerűek, nem működnek rendesen, kár arra beruházni. Majd időközben Laci talált egy megfelelő német márkát, amely tudásban (több gépet és több vakut is tud egyszerre vezérelni, számos MS beállítással), működésben és árban is kedvezőnek bizonyult. Ezt vásároltuk meg, és én is vettem egy sajátot. A madárfotózás terén nagy lehetőségeket látok e területen, amit többen ki is használtak már. Ebben szeretnék fejlődni, előre haladni. Mostanra kezd úgy összeállni a rendszerem, (rögzítő csipeszek, vakuk) hogy az itatós lesünknél a nyár folyamán már ezt szeretném használni.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Amikor ezt a kérdést olvastam, szinte azonnal az itatós lesünknél készült egyik fotó jutott eszembe, ami a mai napig a kedves számomra. Az egyik kedvenc madaram a vörösbegy. Bágyadt hangja ellenére életvidám természete van, ráadásul mutatós külsővel áldotta meg a teremtő. Évek óta vágytam (tudat alatt) egy vörösbegy habitus fotóra. A fotó tavasszal, az orgonavirágzás idején készült, ami szép foltos hátteret ad a képnek. A rönk, ami jelen esetben a beszálló, Stefi javaslatára került az itató oldalára. A lesből ezzel a rönkkel egy szintben fotózok, pont szemben van velem, így az 500-as szépen, foltszerűen mosta azt. Ekkor minden összeállt, a madár, a fények, a háttér. És még néhány ok, amiért szeretem ezt a képet: mert úgy érzem, ez a fotó visszaadja a faj jellegzetes vonásait, és mert a Nimród Fotóklub 2012. évi fotókiállításának meghívójára is ezt a képet választották, háttérnek.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Szerencsének mondhatom magam, sokkal jobban fel vagyok ”fegyverkezve”, mint amennyi időm és lehetőségem van. A Canon táborát erősítem, madárfotózáshoz EOS 7D M II (főleg a gyorsasága miatt szeretem) és EOS 5D M III (ezt pedig főleg a képminősége miatt kedvelem) vázakat használok. Madarak fotózásakor, ezekre leggyakrabban Canon EF 300mm f/2.8L IS USM, Canon EF 500mm f/4L IS USM és Canon EF 70-200mm f/2.8L IS II USM optikák kerülnek. Az állványom egy karbonszálas Velbon Sherpa Pro CF-740, amihez UNIQBALL UHB 45 vízszintezhető gömbfej van csatlakoztatva. Időnként vakukat és infra kioldót és az ahhoz tartozó kiegészítő dolgokat is cipelek magammal. Makro- és tájképfotózásra is vannak megfelelő optikáim, kiegészítőim, itt is csak Canon L-es optikákat használok.

Nagy Csaba                                     

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2015. május)