Hollósi Zoltán

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Jó kérdés, már néhányan megkérdezték tőlem. Ha nagyon az elejére szeretnék menni a dolgoknak, akkor azt kell mondanom, hogy a neveltetésem, vagy nevelkedésem az oka mindennek. Gyermekkoromban minden szabad időt – itt elsősorban a nyári szünetet kell értemen – szeretett Nagymamámnál töltöttem. A faluban az utolsó ház az övé volt. Utána: patak, rét, kastély park, stb. Minden időm a természetben töltöttem. Amikor Tatabányán iskolába jártam, utána mindig: irány az erdő. Nem volt olyan fa, melyet meg ne másztam volna, hogy megnézzem milyen madárfészek van rajta. Tehetek én róla, hogy ennyire szívemhez nőtt a természet? Nos, így kezdődött.
Szerettem olvasni Kittemberger, Molnál, Széchenyi és Fekete István könyveit, de mindent, ami a természettel kapcsolatos volt. Az elsők mindig a képek voltak - ha voltak a könyvben fotók - amit megnéztem. A képi ábrázolás mindig nagyon érdekelt. 18 éves lehettem, amikor saját fizetésemből, illetve napidíjamból összerakosgattam egy Zenit-E Heliosra. Bár a madarak voltak mindig is a kedvenceim, de ez idő tájt a makrofotózással is beértem. A virágok, rovarok nem szaladtak, repültek el. Később vásároltam az ún. lengyel piacon egy orosz 500-as tüköroptikát! Innen kezdve kezdtem el a kedvenceimet, a madarakat fotózni.

2. Honlapodon nézelődve egyből feltűnik, hogy nem csak a madarak érdekelnek. Úgy látszik, hogy a természet minden rezdülése érdekel.

Valóban így van. Először is tényleg nagyon örülök annak, hogy lehet honlapom, és lehet mit felrakosgatni. Ez egy óriási nagy lehetőség manapság. Mindig azt szoktam mondani, hogy elsősorban önmagam miatt szerkesztem a blogot. Szeretem leírni, lejegyezni élményeimet és ezt képekben illusztrálni. Ha majd megöregszem, ha megérem, akkor jó lesz majd a honlap segítségével felidézni a régi szép fotós emlékeket. Bárcsak régebben is megtehettem, vagy megtettem volna! Még mindig azt állítom, hogy a madarak jelentik számomra a nagy kihívást, de valóban minden érdekel. Ahogy említettem már gyerekkoromban mindenre rácsodálkoztam. Ha épp olyan időszak van, amikor nem lehet madarakat fotózni, szívesen makrózok. Mostanában fedeztem fel, hogy a gombák világának megfotózása valami csodás élményt nyújt. Az emlősök – az egy kicsit nehezen megy. A cserkelés nem az én műfajom, bár egy fix álcázott lesből szívesen örökítem meg a nagyvadak életét. Az emlősök közül egyébként az ürgék a kedvenceim.

3. Természetszeretetedből át tudtál adni valamennyit a gyermekeidnek? Előfordul, hogy elkísérnek a fotós kirándulásokra?

Öt gyermekem van! Hogy kérdésre válaszoljak: Próbálkoztam, próbálkozom. Sajnos nem igazán érdekli őket - legalább is ilyen szinten nem - a természet fotózása. Maguk módján szeretik, tisztelik a természetet. Őszintén örülnek egy jó fotómnak, véleményt mondanak róla, de ennyi. Legnagyobb lányom, aki már férjnél van, annak idején elkísért néhányszor egy-egy madarász túrára. Legnagyobb fiam fotózik, de más területen. És nagyon ügyes. Vele totális kudarcot vallottam, amikor a Dinnyési Fertőre bevittem a térdig érő sárban gémeket gyűrűzni. Kicsi volt még ahhoz, hogy az ilyet élvezze. Azt mondta: Na, apa most jöttem utoljára ilyen helyre! Bár nincs minden veszve, mert ikerleányaim közül az egyik szereti a természetfotózást. Épp most készülünk az őszi Vértest megfotózni. Megörökölte a régi Canon 350 D-t, ügyesen bánik vele. És nagy örömömre látom, hogy nem röstell nekihasalni a témának, ha kell.

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Kedvenc fotótémáim a madarak, azon belül a parti és vízi madarak. De érdeklődési köröm egy pillanat alatt meg tud változni, ha adódik egy különleges lehetőség, alkalom. Hajlok a kompromisszumra, mert a természetfotózás minden területe adhat felejthetetlen élményeket, gazdagíthat tudással, ismerettel. Kedvenc helyszíneim Fejér megye szikes tavai, időszakos tocsogói. A Dinnyési–fertő és környéke bőven ad fotós témát, csak tudjam kihasználni. Örökös ellenség az időhiány, nem szabad elfelejteni, hogy 5 gyerek apja vagyok! Épített, vagy mobil lesekből, nagy ritkán rögtönzött, abszolút környezetbarát lesekből szeretek fotózni. Még nem említettem, van a szőlőnkben egy üveges itatós, etetős lesem is, ahol rendszeresen van lehetőség az itatóra járó fajokat megfigyelni és adott esetben megfotózni.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Nagyokat álmodni nem merek, mert a csalódás az nem jó. Bakancslistám az van. Örülök, s hálás vagyok, ha ebből valami megvalósul. Egy fotós barátom jóvoltából idén tavasszal sikerült kipipálnom egyet a listából és eljutottam Hortobágyra. Na, az felejthetetlen emlék marad. Szeretnék például, de nagyon, darvakat fotózni! Még nem volt szerencsém találkozni velük. A rétisas is álom faj nekem. A Dinnyési fertő környékén már jelen van az aranysakál. Nos, őt is szeretném egyszer lencsevégre kapni!!! És sorolhatnám a listát… Életem nagy fotóját még nem készítettem el, az még hátra van…

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Hát erre talán a legnehezebb felelni. Kedves fotó az mindig van. Lehet az egy majdnem elkészült fotó is, ami valami miatt ugyan nem sikerült. Az agyadba viszont beleégett, de a valóságban nem jött össze, mert talán lassú voltál…. Pedig az élet nem produkál még egyszer olyat! Aztán mindig vannak kedves fotók. Újak és újabbak születnek. Beállnak a sorba, elfoglalják az előző helyét. Mégis kiemelnék egyet, ami a közelmúltban készült. Nem tökéletes, lehetne jobb is, de nekem mégis nagyon kedves. Olyan hirtelen történt minden, s csak itthon döbbentem rá, hogy nagy szerencsém volt. Egy vízzel elárasztott területen - amit a madarak tavasszal elfoglaltak, s költöttek – sikerült ezt a képet elkészítenem. Nagy volt a nyüzsgés, rengeteg volt a madár. A területen költő gólyatöcs elszántan védte területét. Határvillongások rendre előfordultak. Egy ilyen pillanatot sikerült oly módon megfotóznom, hogy mind a három madár egy síkban volt. Nekem a pillanat értékes ebben a képben. A fotót egy telepített nádszövetből készült lessátorból készítettem.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Néha következetlen vagyok. Már rég megtanultam, hogy mindent magammal kell vinnem egy fotós túrára, mert soha nem lehet tudni mire lesz szükség. Ennek ellenére előfordul velem, hogy hiányos a felszerelésem. Egy példa: makrózni mentem a Vértesbe, leánykökörcsin szezon volt. A telét otthon hagytam. Vesztemre. Talán eddigi legjobb karvalyos fotót készíthettem volna el, amint a karmai között egy feketerigó hím volt. De tudom, hogy nem erre vagytok kíváncsiak.
Canon felszereléssel dolgozom. Canon 7D; Canon 5,6/400; Canon 24-105 IS; Sigma 150 macro; Sigma 10-20. És egyéb kellékek, mint például szögkereső, távkioldó, vaku,állvány, hátizsák, mobil sátor, stb. Még annyit, hogy az adott felszereléshez hűséges vagyok. Hosszú évek folyamán sikerült némi támogatással a felszerelést megszereznem, nem cserélgetem.

Hollósi Zoltán                             
www.hollosifoto.extra.hu                     

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2015. október)