Satu

Kovács Imre képe
Satu
Fényképezőgép típusa: 
7D
Objektív típusa: 
4/500 IS
Expozíciós adatok: 
1/400, F/6,3 ISO 400 kb -25%vágás
Állvány: 
igen
Szoftver: 
CS6
A kép önálló munka eredménye (nem mások által előkészített feltételek mellett, illetve azok felhasználásával készült): 
n/a

Az egész kb két éve kezdődött, amikor Balics Gabi barátommal kiraktuk többek között ezt az odút is.
A szalakóták nem voltak aktívan jelen a területen, így nem sok esélyt adtunk az esetleges költésnek.
Ezt a kihelyezés óta eltelt idő is igazolja. Abban az évben és a rákövetkező évben sem költött az odunkban semmi.
Ez alatt az idő alatt megismerkedtünk a terület tulajdonosával, jó kapcsolatot sikerült kialakítani vele.
Szorgalmasan ellenőriztük az odukat. Mindig reménykedtünk benne, hogy kellemes meglepetés fog várni minket, mikor felnyitjuk az odú fedelét.
Lassan kezdtünk lemondani az idei költésről is. Azonban Június közepe fele megpillantottunk egy pár szalakótát az odú környékén. Június 22-én 2db kicsi fehér tojást találtunk az odúban. Ekkor már bizakodva figyeltük minden alkalommal, messziről az odút és nyugtáztuk, hogy a pár tartja a revírt a láda környékén. Nem akartuk őket zavarni egészen addig, amíg nem bizonyosodtunk meg róla, hogy elfoglalták az odút. Ekkor fixen kitelepített lesépítésbe kezdtünk, nem szerettük volna őket lessátorral zavarni.

És akkor a képről:
Ez már a harmadik alkalom, hogy konkrétan hozzájuk megyünk. 02:00 kelés. A pusztában még javában sötét van. A kocsit távolabb raktuk le és gyorsan elhelyezkedtünk a lesben.
04:30-kor érkezett a tojó az első ellenőrzésre, még sötét volt a fotózáshoz. Számításaink szerint még tartania kellene a költésnek, ám ahogy pirkadt, többször is csipogás hallatszott a ládából. Amikor a tojó megérkezett az első zsákmánnyal, mely egy sisakos sáska volt, biztosra vettük, hogy kikeltek a fiókák.
Egyre nagyobb zsákmányokat hoztak a szülők. Már az imádkozó sáskánál is furcsáltuk, hogy az 1-2 napos csibék vajon hogyan tudják elfogyasztani a viszonylag nagy zsákmányt.
Telt az idő, majd Gabi észreveszi, hogy az egyik madár nagyon birkózik valamivel egy frissen betárcsázott területen. Messze volt, gazban volt, nem nagyon tudtuk beazonosítani, hogy mi lehet a zsákmány, de biztosak voltunk benne, hogy valami nagy.
Kb 20 perc után a madár felrepült a les mellett levő bokor tetejére. Ekkor már annyit sikerült megfigyelni, hogy valami lelóg hosszan a madár csőréből. Vagy gyík vagy sikló.
Arra gondoltunk, hogy saját maga fogja elfogyasztani a bokor tetején, esetleg párjával együtt.
Ám egyszer csak hirtelen a beszállón termett. A nagy izgalomban annyi képet csináltunk ebben a 3-4 másodpercben, mint az előző 2 alkalommal összesen.
Miután kifotóztuk magunkat, a madár odaugrott az odúnyíláshoz és behuppant vele a kicsik közé. Kissé rutintalannak tűnt a szülő madár számunkra, nem értettük, hogy azok a frissen kikelt teremtések vajon mit fognak tudni kezdeni a relatív nagy siklóval. Kis idő elteltével a madár felugrott az odúnyíláshoz és hosszasan nézelődött. Furcsáltuk, mert ilyenkor gyors szétnézés után rögtön elhagyják az odút. A madár visszafordult az odúba. Megint eltelt egy kis idő, valami történhetett bent. Halljuk hogy fészkelődés van az odúban. A madár egyszer csak megjelent az odúnyílásnál ismét, most már a siklóval a csőrében. Látszik, hogy ki akar jönni, de valami visszatartja. Egyszer csak lefordult egy suta mozdulattal a nyílásról, csőrében a siklóval, azonban itt még nincsen vége. A siklóval együtt kirántotta az egyik fiókát is. A madár tudomást sem vett arról, hogy mi is történt. A kis fióka ott csipogott a magas fűben. Amint odébb repült a szülő madár a siklóval, gyorsan kirohantunk és gondolkodás nélkül visszaraktuk az odúba. Gyorsan visszamásztunk a lesbe, mintha mi sem történt volna. A szülő madár sokáig ott repkedett a környéken a siklóval a csőrében, de már nem rakta vissza az odúba.

Elég sok idő telt el míg ismét megjelentek a szülők az odúnál, kb 40 perc elteltével ismét kisebb bogarakkal ültek be az odúba.
Miután látszólag helyre állt ismét a rend, szabályosan hozták az életet adó zsákmányokat a kicsiknek és pár perc időzés után váltották egymást az odúban, távoztunk a helyszínről.

Tudom, hogy nem szerencsés beleavatkozni a természet dolgába, de akkor ott a helyszínen nem láttunk senkinek a kárát abban, hogy ha adunk még egy esélyt a túlélésre annak a csöppségnek. Reméljük, hogy következő alkalommal a 3 pucér fióka helyett már 4 kicsi fog minket várni, ugyanis összesen 4 tojást raktak és abból 3 volt kikelve.



© 2011 All rights reserved BPH.