A fekete gólyák "fotózása" és annak megrázkódtatásai

Szőke Péter képe

A '90-es évek vége felé, amikor pont eladtam a manuális 500/4P ágyúmat és az AF-S 500/4 várólistás volt, jött az ötlet, hogy addig is kerítek valahonnan egy csövet.
Így is lett!
Akkoriban ez még nem volt olyan nehéz dió és volt egy-két ismerős is a Nikon Kft-nél, egy hónapra megkaptam az Af-S 400/2,8 csövüket.
Ezzel felfegyverkezve Gyuri komámmal elterveztük, hogy elmegyünk Kunszentmárton környékére, és keresünk olyan holtágat, ahova bejárnak a fekete gólyák táplálkozni. Jöttünk-mentünk a hármaskörös gátján, meg-megálltunk, távcsöveztünk, majd miután kinéztük a helyet, beraktuk a lessátrakat, jól beálcáztuk, beraktuk az állványt,a gépet meg a csövet és megvártuk, hogy beesteledjen.
A jól végzett munka tudatában jól meg is éheztünk.
Úgy koszosan mocskosan bementünk Kunszentre, ahol jól bepizzáztunk.Mire visszaértünk a tervezett pihenőhelyre már elmúlt 10 óra.
Gyorsan levetkőztünk kis gatyára, és a kocsiülést letekerve belebújtunk a hálózsákjainkba, hogy most már aludjunk, mert 4kor kelés.
Alig szenderedtünk el, halljuk jön egy kocsi mint az állat,azon az isten háta mögötti helyen majd nagyot fékezve megáll mellettünk.
Mire kiszállt a fickó, már halljuk is hogy elölről nagy kutyaugatás hallatszik, majd feltűnik egy zseblámpás alak, aki ordítja az autósnak, hogy:

-Ezek voltak!!!Ezek azok akik egész nap itt ólálkodtak!!!

Akkor látjuk, hogy van az öreggel vagy 3 állati nagy kutya, kezében lámpa meg egy méretes vasvilla, azt azzal hadonászik, hogy mi voltunk azok, akik egész nap itt ólálkodtunk és biztos lopni akarunk.
Odaért aztán a kocsiból kiszálló fia is akit az öreg telefonon riasztott, hogy ha nem mondjuk el mit csinálunk itt éjszaka,rendőrt hív.
Erre mondjuk,neki, hogy fotósok vagyunk, fekete gólyákat szeretnénk fotózni.
-Ilyenkor? kérdezi.Na ezt ne meséljük be neki, hogy mi éjjel 11kor akarunk fekete gólyákat fotózni.
Mondjuk neki, hogy nem most akarunk nyilván, hanem majd reggel, de itt szeretnénk aludni, mert nem messze ide rejtettük el a lessátrakat.
Erre mondja, hogy ezt meséljük be másnak, mert ezt el nem hiszi.Azt csak nappal lehet fotózni, jöjjünk vissza akkor, most pedig húzzunk el innen.
Mondjuk neki, hogy nem megyünk sehova.Ide van berakva a két lessátor, úgyhogy itt fogunk maradni.
A fickó továbbra sem értette, miért kell nekünk már itt lennünk, ha nappal akarunk fotózni.
Már majdnem éjfél volt és még mindig alkudoztunk.
Elmagyaráztuk neki, a reggel közelítjük meg a lest amikor már ott a gólya ami valószínűleg hajnalban megjelenik, úgy elrepül, hogy aznap már valószínűleg nem is jön vissza, ezért vagyunk mi most itt, hogy reggel 4kor bemásszunk, megelőzve a gólyát.
Azt mondja, hogy ezt akkor sem érti, de jól van, akkor menjünk és mutassuk meg neki a lest, akkor elhisz!
Mondtuk neki, hogy eszünk ágában sincs, ott van benne a fotóscucc, majd bolondok leszünk, de most már húzzon el a jó francba, mert lassan kelnünk kellene és aludnánk.
Nagy nehezen meggyőztük, mire elment az apja tanyája felé, már el is múlt éjfél.
Alig szenderedtünk el, halljuk megint jön. Gondoltuk megy haza. Hát megint megáll, hogy ezt csak nem hiszi el!
Na ekkor már kifakadtam.
Mondtam neki, hogy húzzon már el a jó büdös P...ba, hívjon rendőrt vagy amit akar, csak hagyjon már minket aludni!
Na erre elment.
Aludtunk vagy 3 és fél órát, majd nekikészülődtünk a fotózásnak.
A gólya meg is jött, de rossz helyre szállt, mert nem elénk landolt, hanem a sátrak mellé szállt be vagy 3 madár.Aztán ezek leléceltek, majd jött még kettő, de azok meg eléggé messze landoltak ahhoz hogy fotózni lehessen.
Kb 9 lehetett, mikor nagy ordítozás, kacarászás hallatszik a gát felől.
Hát ahogy kinézünk, látjuk, hogy 4-5 felnőtt társaságában vagy 30 biciklis gyerek áll meg a gát tetején, pont annál a holtágrésznél, ahol mi is vagyunk és jönnek le a vízhez egy természetvédelmi őr társaságában.
Ekkorra kimásztunk a lesekből-persze minden elszállt a francba-, hogy mit csinálnak itt és meddig lesznek, mert mi itt szeretnénk fotózni.
Azt mondja az őr, hogy kb egy fél órát, mert megnéznek valamilyen vízi növényt, ami csak itt van.
Kérdezem tőle, hogy erre jönnek visszafele is?
Mert ha igen, menjenek már le a gát másik oldalára, hogy ne zavarjanak minket a fotózásban, a gólyákat meg a táplálkozásban.
Különösképpen nem hatotta meg a kérés az őr urat, mert vagy egy óra múlva pont akkora ricsajjal poroltak végig a gáton, mint ahogy érkeztek.
Mi azért becsülettel végigültük az egész napot, de ezek után nem csoda, hogy üres kézzel tértünk haza.Meg is beszéltük, hogy micsoda bunkó természetvédelmi őr az ilyen, meg milyen "jó" példát mutat vagy 40 embernek, akik valószínűnek tartom nem is fogták fel ezt az egészet.



© 2011 All rights reserved BPH.