Csonka Péter

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Nem nyúlik ez vissza olyan régre. 1999-ben vásároltam az első Canon EOS300 analóg vázat 75-300-as lencsével, majd 2007 őszétől digitális rendszerre álltam rá és ettől a pillanattól kezdődött a „komolyság”. Alapvetően madár- és természetvédelmi szakembernek tartom magamat, így a felmérések, védelmi munkák, akciók és rendezvények szervezése állnak érdeklődésem középpontjában. 2007-ig itthon minden időmet ez töltötte ki. Csak külföldi túrákon igyekeztem a lehető legtöbb fajt és élőhelyet megörökíteni. A saját területemen sajnáltam a fotózásra szánt időt. Vitt a munka előre. 2007-től viszont valami megváltozott és igényeltem a fotózással megnyíló elmélyülést.
A természet szeretete? Ez bennem szerintem genetikailag kódolva volt. Csak úgy jött. Gyermekkoromban minden érdekelt. Madarak, békák, gőték, preparálás, emlősök, szitakötők… és ami a legfontosabb, az a táj, ahol éltem és élek. Az évek során egyre jobban a természet felé és irányba orientálódtam és napjainkban szinte semmi más nem érdekel. Kivéve még a sport. Vannak személyek, akiknek sokat köszönhetek, de kihagyni senkit nem akarok (Azért mégis csak! Imre Tamás és Szimuly György nevét kiemelve meg kell említeni. Köszönet nekik a sok hasznos tanácsért.), nehogy valaki megsértődjön. Ők szerencsére nagyon is tudják!
A madarak? Imádom őket. Megunni nem tudom. Sajnos magam sem tudom, hogy ez miképpen mozdult meg bennem, de már 8 éves korom óta figyelem őket. A madarak közül is a ragadozó madarak, ludak és a harkályok vonzanak kiváltképpen. De ahogy szoktam mondani mindig az érdekel, amit látunk, vagy amiről beszélünk.
Ezek mellett a szitakötők, hüllők és kétéltűek iránt érdeklődöm, de ezekre jóval kevesebb most az időm a munkám sokrétűbbé válása miatt. Továbbá a faj és élőhely védelem, a be- és megmutatás. A környezeti nevelés és a rendezvény szervezés. No és a Tatai Vadlúd Sokadalom!

2. Úgy tudom, elhivatott természetvédő vagy. Hogyan állítod a madárfotózást a madárvédelem szolgálatába?

Az én értékrendemben az egyik legfontosabb, hogy képeim hasznosuljanak és ne csak a merevlemezen és a háttértárolókon pihenjenek. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságunk és civil szervezeteink (MME Komárom-Esztergom megyei Csoport, Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület) egyaránt nagy hangsúlyt fektetnek, fektetünk értékeink be- és megmutatására. Kiállítások, tanösvények, információs táblák, kiadványok, webes megjelentés, előadások, jeles napok, madarász ovi és iskolás foglalkozások, erdei iskolás és pedagógus továbbképzések, és még lehetne bővíteni a sort, ahol fontos a jó minőségű képek rendelkezésre állása. Úgyhogy teszünk annak érdekében, hogy a képek az érdeklődők elé kerüljenek. Természetesen nem csak saját szervezeteink használják a képeimet számos szervezetnek, társ NPI-nek adok nagy szeretettel fotókat.

3. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Amiért sok mindenre vagyok hajlandó azok a ragadozó madarak, harkályok és a ludak. Ők a kedvenc témák. Ennek megfelelően a témához igazodik a fotózási helyszín is. Szinte minden területen és időjárási körülményben fotóztam már. Erdőben, bokrosban, iszapban fetrengve, vagy vízben ülve-hasalva, sziklafalon csüngve… Kánikulában, -17 °C-ban kukoricatarlón, hálózsákban feküdve, hóviharban és nyári felhőszakadásban… Ezek mind-mind olyan maradandó élmények, melyekből nap, mint nap táplálkozom.
Használtam és használok saját fix és mobil üveges leseket (vizes élőhelyen, itatónál és etetőnél, + alkalmi témáknál), vászon leseket, fekvő álcahálós mobillest, csak úgy álcaháló alatt ülve vagy feküdve, autóból „kémkedve” vagy éppen csak kiülve egy szikla oromra. Minden formában próbálkozom, amire lehetőségem van a saját elképzeléseimet megvalósítani. Ez fontos, mert a fotózásaim során inkább az érdeklődés és a jobb, alaposabb megismerés a lényeg. Nem kattog azon az agyam, hogy az a téma éppen díjnyertes lehetőségeket hordoz-e magában. Ismerjem meg jobban a fajokat vagy éppen valamelyik egyed viselkedését, szokásait.

4. Honlapodon írod magadról, hogy lokálpatriótának tartod magad. Mégis számos külföldön készült fotó látható tőled. Melyek azok az egzotikus helyek, melyeket előszeretettel keresel fel a madarak miatt?

Itthon, Magyarországon alapvetően lokálpatrióta vagyok. A felmérési és védelmi időszakban nagyon ritkán hagyom el a tájegységemet, főleg fotózási célzatból. Mint azonban már említettem én azért mégis csak madarász vagyok, azon belül pedig ragadozó madarász. Vannak olyan fajok, melyeket szeretnék látni saját élőhelyükön. No, persze az is cél, hogy a világ 313 ragadozómadár-fajából a lehető legtöbbet életem során megfigyelhessek. Az már csak hab lenne a tortán, ha fotót is tudnék róluk készíteni. Vannak és voltak kívánt fajaim, így például a hárpia, Creasted Hawk Eagle, Black Hawk Eagle (ezeket szerencsére már láttam Venezuelában), vagy a Mountain Hawk Eagle (őt a Himalájában), de még szeretném látni a majomevő sast, New Guinea Eagle, Martial Eagle, Crowned Hawk Eagle, de alapvetően az összes Hawk Eagle fajt…
Természetesen ezek a túrák egyben szakmai megfrissülésre és kizökkenésre is alkalmasak. A mindennapos monotóniából és lüktetésből szükséges kiszakadni. Átlagban 2 évente próbálok összehozni és leszervezni 1-1 túrát. Ezek egyben baráti kötelékek megerősítésére is szolgálnak, hiszen a túrák során törekszem arra, hogy barátokkal, cimborákkal tölthessem el az időmet.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Az egészség megőrzése mellett a boldog, kiegyensúlyozott családi élet a legfontosabb. A többi jön magától, ha az ember karaktere erős.
A munkámban, ami egyben a hobbim is, ott nagy terveket építünk kollégáimmal, barátaimmal. Környezeti nevelés, bemutatás, felmérések és védelmi munkák mellett élőhely fejlesztések, bemutatóhelyek kivitelezésén dolgozunk. Következetes munka és talán jönnek az eredmények. Bár ez most ellentmond, előző mondatomnak a munkámból kifolyólag az elmúlt években megtapasztaltam, hogy egyes területeken tervezni előre nem nagyon szükséges. Napról napra próbálom megtalálni az életem apró örömeit és kihasználni a terepi munkám során rám találó lehetőségeket.
A ragadozó madarak, harkályok és a ludak örök szerelem, így ezen területen nem lassulok. Bőven érzek még meg nem valósult felvételeket…
Decemberben Ománba voltunk kis baráti csapattal madarászni. A fő cél sasok tanulmányozása volt. Kikapcsolódás mellett hatalmas tanulási lehetőség a különböző tollazatok megismerésére. Jelenleg Etiópiát és Fülöp-szigeteket tervezem, de rövid időn belül szeretnék visszajutni Ománba is. A ragadozó madarak közül a héjasasokat imádom. Külföldi túráim tervezése során alap volt, hogy láthassam élőben, terepen a Hawk Eagle fajokat, így a hárpiát, Mountain Hawk Eagle-t, majomevő sast és nagy álom Japánban vagy Kamcsatkán az óriás rétisas. Ötletem van! Sajnos a szabadidő és az anyagiak határolnak be.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Szerencsére ebben bővelkedem, hiszen ez tölti ki az életemet. Munkám mellett a lehető legtöbb időt próbálom a természetben tölteni.
Csak néhány momentum, amelyek teljesen belevésődtek az emlékezetembe (dátumokban, számokban nagy erős vagyok):

1. 1990. június 29. Ezen a napon láttam szülőfalum Vérteskethely közelében, Császár mellett költési időszakban az első rétisas párt. Szép névnapi ajándék.

2. 1992 augusztusában találkozás számtalan mostani barátommal a Hopp Ferenc Madarász Táborban.

3. 1993. március 2., amikor megtaláltuk Bagdi Antal barátommal a gerecsei parlagi sas pár fészkét. Döbbenetes és letaglózó volt az élmény.

4. 1996. április 3. Az első kígyászölyv pár fészkének megtalálása.

5. 1997-óta szervezem a madarásztábort Naszálynál és a sólyomőrzést a Gerecsében. Természetesen sok-sok lelkes segítővel.

6. 1999. március dereka. Az első kerecsensólyom részére kihelyezett mesterséges fészek elfoglalása.

7. 2002-ben elfoglalta parlagi sas párunk a részére 1998-ban kihelyezett műfészket. Megható pillanat volt a 3 sikeres költés.

8. Mindig a legutolsó madarász táborunk. A 2012-es is számtalan emlékezetes pillanattal és emberi kapcsolattal ajándékozott meg.

9. 2001-ben a Tatai Vadlúd Sokadalom életre hívása barátaimmal közösen. Az igazi áttörés 2007-ben… 6500 ember látogatott ki, majd 2009-ben már 13.000.

10. Fotózásban, ami eddig mindent visz! 2009. november 9. Öreg kis liliket tudtam fotózni a Tatai Öreg-tó Ramsari Területen. Egy félig feltöltött tómederbe jártak be a madarak kora délelőtt inni. Egy fekvő vászon lest helyeztem ki a területre október 20-a körül egy kicsi nádsziget közepébe, amikor még csak néhány száz madár mozgott a területen. November elejétől ugrott meg a ludak száma, de a víz is elkezdett feljebb kúszni a sok eső miatt. Éppen a les előtt ért véget a víz. Hajnalban, amikor nem volt madár a vízen befeküdtem a lesbe. Mellcsizma, hálózsák és minden, ami kell a párás, hűvös időben az iszapon való fekvéshez. Vártam, vártam. 9 óra után megindultak a ludak. Kb. 5-6ezer lúd vett körbe. A csapatban zömében nyári ludak és nagy lilikek voltak. Néhány tucat vetési lúd fűszerezte a csapatot. Lassan, finoman pásztáztam az egyedeket és így találtam apáca- és vörösnyakú ludat messze, míg egyszer csak észre nem vettem az öreg kis liliket tőlem kb. 60 méterre. Bíztattam, hogy közelítsen felém, és nehogy tűnőbe ússzon. Alig kaptam levegőt, amikor a madár beúszott elém pár méterre… Ma is csak nézek magam elé, ha erre gondolok.

11. 2011. december 15-én felrobbant az Öreg-tó és környéke. 48ezer lúd éjszakázott a Tatai Öreg-tavon.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Mindig Canon felszereléssel fotóztam. 1999-ben vásároltam az első analóg EOS300 gépvázamat és hozzá egy 75-300/4-6,3-os lencsét. Elég későn 2007-ben álltam át a digitális technikára és a komolyabb fotózásra. Mint fent már említettem 2007-ig itthon csupán dokumentálás szintjén fotóztam, ez az év volt a fordulópont.
Jelenleg 1D Mark IV-gyel készítem képeimet. Előtte 40D (ez a váz továbbra is megmaradt tartaléknak) és 7D volt a gépem. Az optikák közül 500/4, 24-70/2,8 és 100/2,8 lencse az amellyel megoldom fotós témáimat. Természetesen az 1,4x és 2x konverter alap. Állványok közül Gitzo szénszálas lábat kombinálom Wimberly fejjel.

Csonka Péter      
www.csonkapeter.hu

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2013. január)