Horváth Tibor

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Négy éve kezdődött az „újabb őrület”, ahogy életem párja mondani szokta volt. Jó 20-25 évig jártam hegyet-völgyet ásványokat kutatva, új fajokat felfedezve az egész Kárpát-medencében. Szép tájak, jó társaság, csodás élmények! De kicsit belefáradtam a hétvégi kőaprításba, földtúrásba. Gondolkodtam mit is csinálhatnék valami mást ami ennél könnyebb és nem pakolom vele tele az egész lakást, pincét, garázst. Ez időben ismertem meg egy fiatal ásványgyűjtőt, Szász Lacit. A közös gyűjtések alatt sokat beszélgettünk a természetről, növényekről, állatokról, köztük a madarakról is. Ő már gyerekkorában is madarászgatott. Nálam édesapám útján terjedt a fertőzés, a madarak iránti rajongás.
Egy esős hajnalon épp a Mátrába tartottunk, mikor egy rókacsalád haladt át az úton. Az anya gondosan vezette át a kicsiket, mi meg a kocsiból néztük a jelenetet. A kompakt gépemmel készítettem pár használhatatlan felvételt. Talán itt döbbentem rá, hogy szeretném ezt ennél sokkal komolyabban csinálni. Így jött az első D-80-as gép sok rossz objektívvel, majd egyre használhatóbbakkal.
Miért a madarak? Mert csodálatosak úgy ahogy vannak! Jó elcsenni egy-egy pillanatot az életükből

2. Bár nem régóta fotózod a madarakat, szinte azonnal a mélyvízbe vetetted magad. Hogyan készíted elő projektjeidet, mennyi munkát fektetsz egy-egy fotótémába?

A projektjeink 99%-a közös Lacival. Ő is, én is totálisan Apaj-fertőzöttek vagyunk. Csupán 50 km a fővárostól, de mintha visszatérnél a nagybetűs Természetbe. Mikor hajnalban ébred a puszta, az szinte leírhatatlan, azt látni és hallani kell. Sohasem értettem Petőfi sorait, amit az Alföldről írt, de idestova 4 éve nemcsak értem, hanem érzem is a bőrömön szavait. Bocsánat, kicsit elkalandoztam! Az előkészületek elég sok munkával járnak, de ha jó eredményt szeretne az ember, máshogy nem is lehet és nem is szabad csinálni. A családom tudja igazán, hogy mennyi időt töltök ezzel, ők reálisabban látják, mint én. Én mindig keveslem a vele töltött időt, ők pedig mindig sokallják.

3. Tudom, hogy a madarak nálad nem csak fotótémául szolgálnak. Aktív vagy a madárvédelem terén is. Miben nyilvánul ez meg?

Szoros kapcsolatot tartunk fenn az MME-vel és a KNPI-vel is. Szakmai tanácsokért gyakran fordulunk hozzájuk, úgymond mindennapos kapcsolatban vagyunk. Egész télen etetjük a ragadozó madarakat, ami 1000-1500 kg húst jelent hóban, sárban. A mostani tavaszra már több mint 50 ládánk van kihelyezve: kerecsensólyomnak, vércsének, kuviknak, szalakótának, bankának. Előhelykezelést végeztünk 3 helyen: gyurgyalagoknak, parti fecskéknek. Mára már telt ház van az összes felújított partfalban. Részt vettünk az országos sas szinkronban, fészektérképezéseket végzünk, majd költésellenőrzést. Minden táblázatba szedve, lejelentve.

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Mindenevő vagyok fotótémákat illetően. A madaraknál „az idegesítő kis madaraktól” a sasokig mind kihívást jelent számomra. Legjobban a hajnalt szeretem és főleg az ellenfényes témákat, az valahogy egy kicsit varázslat. A helyszín legtöbbször Apaj, itt mindig történik valami apró csoda, és mindig olyan, amire éppen nem számítok. Módszerem: a nagyon korán kelés, lehetőség szerint jó helyszínválasztás és a többi már a madarakon és néha az odatévedt vadászokon múlik.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Tervem nagyon sok van, de ezek megvalósítását erősen befolyásolja az időtényező. Szakmámból adódóan napi 10-12 óra fizikai munka után nem jut annyi energia a fotózásra, mint amennyire szükség lenne. Álomfaj nincs, de álomfotó igen! Egy nagyon hétköznapi fajról is lehet elképesztően jó fotót készíteni némi szerencsével és ügyességgel.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Egyik kedvenc fotóm a számomra jól ismert, de madarász szempontból még felfedezetlen Zemplénben készült egy fagyos, decemberi napon. Meghívást kaptunk egy kedves barátunktól, hogy megmutatja a tél szépségét a hegyekben. A téli hideg ellenére napsütés fogadott bennünket és még egy órája sem voltunk a hegyek között, mikor megpillantottuk az Uráli baglyot. A róla készült fotó és a hozzá tartozó élmény az egyik kedvencem. Köszönet érte a sorsnak és meghívónknak.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Nikon D-300 fényképező gép, 300F4 AFS objektív, 2 konverter, egy Sigma 180-as makró, egy Nikon 18-200 utazózoom, szögkereső és mindenféle apróság, többek közt egy svájci bicska. Ja a legfontosabbat elfelejtettem, a szemüveg!

Horváth Tibor              
www.hubagoly.blogspot.hu    

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2013. május)