Farkas Balázs

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

A madarak mindig is közel álltak hozzám. Gyerekként a dombóvári madarász táborban Nagy Sanyi bá szerettette meg velünk a madarakat. A fotózáshoz sose volt nagy tehetségem, kirándulások, nyaralások után mindig megkaptam, hogy sosem lesz belőlem fotós. :) Egyszer a kertünkben felfedeztem egy feketerigó fiókát, ami a szőlőtőkén ülve jelezte szüleinek, hogy ott van és éhes. Elrejtőztem és próbáltam egy kompakt géppel fotózni az etetést. Ekkor határoztam el, hogy gyűjtök egy tükörreflexes gépre. Miután beszereztem, azt hiszem egyből beleszerettem, teljesen más élményt nyújtottak a madarak pár méterről, mint távolról megfigyelve.

2. Blogodat, fotóidat böngészve, a nem is olyan régi kezdetektől mostanáig, elképesztő fejlődés tapasztalható! Miben változott a fotózással kapcsolatos szemléleted, minek tudható be ez a jótékony változás?

Köszönöm szépem, hogy így látod! Az első képeimet visszanézve már csak mosolygok. Emlékszem, hogy a BPH-ra feltöltött első képem még csak a galériába sem került be, mert nem érte el az oldal színvonalát. A legtöbbet itt, tőletek tanultam. A saját és mások képeihez érkezett kritikákat próbáltam megérteni, tanulni belőle. Azt javaslom minden kezdő fotósnak, hogy az ilyen kritikákat ne sértésnek vegye, hanem próbálja a saját hasznára fordítani.
Rengeteg madárfotós van, akikre felnézek és követem munkásságukat. Ezekből is sok ötletet nyerhet az ember. Az első képeimet még cserkelve készítettem, de rájöttem, hogy a 200mm kevés ehhez és én is elkezdtem a lesek, lessátor használatát. Jelenleg úgy érzem, hogy még mindig van hova fejlődni.

3. Azt már tudjuk, hogy a digitális fotózás terén nagyon fontos a képek utómunkája. Ezt te sajátos módon oldod meg. Mi késztetett a saját program kifejlesztésére, és miben segíti ez számodra a képkidolgozást?

A terv az volt, hogy RAW konvertálás után minden szükséges dolgot el tudjak végezni vele. Sajnos még nem jutottam el odáig, még nagyon sok minden hiányzik belőle. Ami megvan, az sem mind 100%-osan működik.
Azért készült lényegében, mert az oldal fórumára általad feltett PS átméretező, automatizált megoldás nálam macerásan működött álló/fekvő és más kiinduló pixelszámú képeknél. Azt akartam elérni, hogy ugyanilyen automatizált átméretező programom legyen, csak a kiinduló méret bármekkora lehessen. Most lényegében a kezdő és végső élesítés mértékét kell megadnom, valamint, hogy a hosszabbik oldal mekkora legyen. Tulajdonképpen most csak egy Ok-gombot kell megnyomnom, és elkészül az átméretezés. Ezt használom a képeimnél a programból, valamint a szignózás funkciót, ami szintén elég jól működik szerintem. Ezeken felül még keretezni is viszonylag egyszerűen lehet vele. (Szerk. megj.: A program letölthető Balázs weboldaláról.)

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

A partimadarak kivételével az utóbbi pár évben Toponáron fotóztam. Elég jó kis helyek vannak, nagy részüket még én sem fedeztem fel. Párszor jártam a kiskunsági Böddi-széken, csak ott általában semmi sem úgy jött össze, ahogy akartam. Dombóváron a Béka-tónál egy alkalommal voltam ősszel, viszonylag nagy mozgás volt madarak terén. Ide is vissza fogok menni, talán még az idén. Dombóváron találtam egy mocsaras helyet, ahol az egyik tavasszal sok partimadarat láttam. Idén tavaszra terveztem ott egy fotózást, csak sajnos a sok csapadék miatt egy nagy tó keletkezett a területen.
Téma lényegében mindegy, csak madár legyen. Ha adódik egy érdekes faj, arra általában több időt is rászánok, és az lesz az aktuális kedvenc.
A 200mm-es objektívemmel nagyon közel kell férkőznöm a madarakhoz, hogy a teljes képet kitöltsék. Általában kis mértékben szoktam csak vágni a képekből, a kompozíció javítása érdekében. Ezért mostanában kizárólag fix leseket használok, ami elé mások által is használt módszerekkel csalogatom a madarakat (itató, etető). Vannak még mobil leseim, amiket ritkábban használok. Most is készül egy, amit gyurgyalag fotózásnál szándékozok bevetni.
Sok helyről kaptam meghívást. Invitáltak, hogy fotózhatok a már bejáratott lesekből. Egyelőre egyikben sem voltam, valahogy nem tudnám magaménak érezni az ott készült képeket. Biztos eljön az idő, hogy egy-egy meghívásra elcsábulok, de csak akkor, ha a saját témáim már nem kötnek le, vagy esetleg olyan fajról van szó, amit egyébként a környékünkön nem tudnék fotózni (pl.: szalakóta).
Végül megemlíteném, hogy a fotózással részben hozzájárulok a madárvédelemhez is, mivel már rengeteg odút helyeztem ki különböző élőhelyekre. Persze hátsó szándék is van ebben, mert ha ott költenek, akkor az fotózás szempontjából csak pozitív lehet. Sajnos ezeket a vércsék és a bankák eddig nem foglalták el, de ami késik, nem múlik! :)

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Van sok tervem, csak sajnos ezekre sose jut idő. 2014-re tervezem, hogy egy jégmadaras lest készítek, ami elé be fogom szoktatni a madarakat. Aztán a kertünk mögötti parkból, illetve az utcán lévő gesztenyefákról minden évben hallom a füleskuvik hangját. Mindenképpen szeretném egyszer lefotózni, de egyelőre ötletem sincs, hogyan álljak hozzá. Álomfaj szinte minden olyan madár, amit nem fotóztam még. Ha nagyon kellene valamit mondanom, talán a kuvik és a gyöngybagoly.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Talán a legkedvesebb számomra az utóbbi télen fotózott vörös vércse. Egerészölyvek fotózása miatt került ki a les a helyére, valamint énekesmadaraknak is volt kirakva napraforgó, ami miatt sok rágcsáló is a leshez járt. A rágcsálók miatt megjelent a vércse. Minden napos vendég lett. Kitaláltam, hogy a les elejére fúrok egy kb. 3 cm átmérőjű lyukat, amin keresztül takarmányegeret kínáltam neki. A beszállóról egyenesen a lyukhoz repült az egérért, majd visszaült a beszállóra és ott fogyasztotta el. Gondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetne lefotózni azt, amikor a les előtt van pár centire nyitott karmokkal, de a gondolkodáson tovább nem mentem. Profi fotósok biztos kihasználták volna, de én ehhez kevés voltam. Ugyan itt készültek a fülesbaglyos képek is, amik számomra még nagyon kedvesek. Ez már egy nehezebb műfaj, mert amikor teljes sötétség volt, csak árnyak látszódtak. Ilyenkor sose láttam, hogy a bagoly merre néz, szerencse kellett egy-egy jó kompozícióhoz. Megerőltető volt a szemem számára. Teliholdnál és hóval borított táj esetében szerencsére egyszerűbb dolgom volt.
Végül talán a bankákat említeném még meg. Sokat figyeltem őket és sikerült megtalálnom a költőhelyüket, ahová egy lest építettem. Jó visszaemlékezni az etető szülők szorgos táplálékhordására.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Canon 1000D váz, Canon EF 70-200 L USM objektív, 2db Yongnuo YN-565EX vaku, ETTL kábel, szögkereső, tartalék akku, tartalék memória kártya. Az utóbbi fontos, mert sokszor jártam már úgy, hogy a lesben vettem észre, hogy a kártya otthon maradt :). A zsákon kívül pedig egy Manfrotto 055XB állvány és egy Benro GH2 Gimbal fej tartozik a felszereléshez.

Köszönöm a lehetőséget!      

Farkas Balázs            
www.farkasb.blogspot.hu    

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2013. június)



© 2011 All rights reserved BPH.