Takács Sándor

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

12-13 éve fertőzött meg a fotózás egyik pillanatról a másikra. Történetesen hozzám került egy alsó kategóriás, tükörreflexes Canon gépváz, egy kit obival, ami pont semmire sem volt jó, így utólag megállapítható. Mindenesetre vadul belevetettem magam a fotózásba, mindenre lőttem, ami csak elém került. Gyártottam a rosszabbnál-rosszabb képeket és büszkén mutogattam a környezetemnek, akiktől utólag is elnézést kérek. Faltam a fotózásról szóló cikkeket, könyveket, de mintha szanszkritül lett volna írva, semmit nem értettem belőlük. Kérdezgettem a haverokat mi az a rekesz, fényerő, meg az a sok szám, de sokkal okosabb nem lettem. Beiratkoztam Stalter György ASA fotós tanfolyamára és szépen lassan kezdett világosodni a téma számomra. De arra is kezdtem rádöbbenni, hogy a műtermi fotózás nem az én pályám. Az időtájt sokat túráztam a párommal és kézenfekvő volt, hogy kattintgattam közben. Tájfotó, makró volt a fő csapásirány. De még most sem tudtam megvalósítani azt közel sem, amit szerettem volna. Ekkor már tátott szájjal figyeltem egy magyar természetfotóst, aki sokat publikált akkor és nagyon közérthető, közvetlen módon magyarázta a trükköket. Ő volt Zsila Sándor, akinek egy akkor induló tanfolyamára be is iratkoztam. Nagyjából Neki köszönhetek mindent, ami tudásra szert tettem.
Nagyon szeretem a természetfotózás minden ágát, de valahogy mégis a madarak felé fordult az érdeklődésem, azon belül is a vízi jószágok kerültek a képbe.

2. Honlapod madaras galériáját böngészve zömében vízimadaras fotókat találtam. Honnan ez a vonzalom a víz felé?

Sikerült egy nagyon jóindulatú, tápiószecsői halas gazdával összecimborkodni, akitől szinte nem tudtam olyat kérni, amit ne engedett volna meg. Egyik fotós barátommal megépítettük első fix lessátrunkat, dexion salgó elemekből, nylonból, raklapokból. Állíthatóra terveztük, de mire készen lett, annyira nehézre sikerült, hogy mozgásképtelen lett. Hatalmas reflexiós üveget raktunk előre, amit nagyon rövid időn belül egy ijedt hattyú a szárnyával be is tört, annak rendje-módja szerint. :) Talán pont őt lőttem meg kicsit később, egy gyönyörű, párás, hajnali napfelkelténél, ellenfényben, midőn éppen felszállni készült. National Geographic pályázaton lett kiállított kép.

3. Úgy tudom a fotózásaid egy része vidám csapatban zajlik. Hogyan dolgoztok össze a sikeres projektek érdekében, és mennyi előkészülettel jár a fix lesek beüzemelése?

A közös érdeklődés egymás mellé terelt négyőnket és belevágtunk az első nagy, közös tervbe. Vízszintkövető, úszó lesben láttuk a rózsaszín jövőt. Hónapokig számolgattunk, ötleteltünk a kivitelt illetőleg. Végül készen lett, darus kocsival kellett beemelni a vízre és motorcsónakkal vontattuk a helyére, a tó közepére, a nád széléhez. Ettől kezdve nagyon sűrűn kinn aludtunk a vízen, szerencsére otthon elég jól tolerálják, bár néha rezeg a léc... :)

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Télen is használjuk természetesen ezt a lesünket, ami annyira jól sikerült, hogy egy pólóban is el lehet szórakozni a fűtés mellett. Ilyenkor egerészölyv és szürke gém a fő attrakció, főleg ha nagy ritkán össze is csapnak a kirakott csalira. De jött már be gatyásölyv, rétisas, holló, nagykócsag is, az éhség nagy úr. Kora télen kezdünk etetni, ahogy bejönnek a fagyok, de persze az igazi az, mikor a hó is leesik. Sajnos a hidegből és a hóból egyre kevesebb van. Most a legutóbbi télen alig akart befagyni az a kevés víz, ami lötyögött a meder alján.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Kora tavasszal érkeznek a halászsasok hozzánk. Ilyenkor rövidebb ideig, aztán szeptember elején hosszabb ideig tartózkodnak kedvenc tavunkon. Őket szeretném akció közben meglőni, amikor éppen szakad ki a vízből a méretes potykával. Ez a legközelebbi álmom. Egy-két gyengébb próbálkozás már történt, csak messze volt, sajnos. Ebben az évben sikerülnie kell. :)

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Kedvenc fotóm? Amelyikhez fűződik valami történet, az mind kedves....
Téli kép a tavon, a csali elrejtve a hó mögé, a szürke gém már felfedezte és kezdte is cicerézni. Kisvártatva megjelent egy délceg vörösbegy, aki körülötte sertepertélt, de még nem mert akcióba lépni. Körbejárta a kérdést módszeresen, engedte, hogy rommá komponáljam magam, de nem volt az igazi egyik sem. Aztán hosszas imádkozás után végre egy pillanatra beálltak a "pózba". Egyből beugrott a címe is : Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? Nem tudom honnan jutott eszembe ez az ezer éves tévéműsor, de jónak tűnt. Az egyik ÉTF-en lett kiállított kép.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

A felszerelésem jelenleg Canon 7D, Canon 400/5.6, Canon 70-200/4, Canon makró 50/2.5, Sigma makró 150/2.8, Sigma 10-20, közgyűrűsor, makróvaku, Canon vaku EX 430II, Cokin szűrők, polárszűrő, derítőlapok, babzsák, Sachtler videóállvány, Speedbalanc fejjel, Manfrotto 055, 410-es fejjel makrózáshoz, tájképezéshez.

Kellemes fényeket és homogén hátteret kívánok!

Takács Sándor            
takibafoto.hu             

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2013. július)