Szőke Péter

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Gyerekkoromban egy szanatórium szolgálati lakásában laktunk a Fekete-körös és a Mályvádi erdő szomszédságában, ahol sokat csavarogtunk a barátokkal. A természet szeretetét nem a városból kiszabadulási vágy hozta meg, hanem e gyerekkori 10 év. Még ma is emlékszek az első fekete gólyára, ami a házunk felett keringett, egy őszi napon. Később, úgy a ’80-as évek elején egy barátommal elhatároztuk, hogy bebarangoljuk a Mályvádi erdőt (Békés megye legnagyobb ártéri erdeje). Már első alkalommal réti sas, karvaly, macskabagoly, holló, barcogó dámvadak kerültek a szemünk elé. Olyan izgalommal érkeztem haza, hogy alig fértem a bőrömbe. A kirándulások egyre sűrűbbek lettek és az élmények és a még ismeretlen fajok arra sarkalltak, hogy szakkönyvek után nyúljak. Kezembe kerültek a határozókon kívül Homoki-Nagy István könyvei, amik felkeltették érdeklődésemet a természetfotózás iránt. Hosszas gyűjtögetés után 1987.dec.29-én mint pót karácsonyi ajándék, megkaptam egy zenit fotópuskát. A fotózást a magam szakállára kezdtem el megtanulni, eleinte fekete-fehér, majd később színes negatívra és végül diafilmre. 1989-ben tagja lettem a MME békés megyei hcs.-nak, ahol szinte mindenki madarakat fényképezett. Valahogy itt terelődtem rá én is arra az útra, ahol a madarak fotózása a fő csapásirány, de azért mindenevő vagyok. Közben a felszerelés kicserélődött Sigmára és Yashicára. 1991-ben ellátogattam Molnár Gyulához Szegedre, hogy megmutassam neki, hogy mekkora ász vagyok és milyen fantasztikus természetfotós. Ő meghívta Vadász Sándort is, hogy megnézzék a fotóimat. Én büszkén levetítettem a képeimet nekik. Mikor befejeztem, simán a képembe vágták, hogy ez a teljesítmény, amit nyújtok egyenlő a nullával, és most mutatnának pár képet az övékből. Miután ők is végeztek, már éreztem a helyemet a természetfotósok között, ott leghátul. De nem megsértődve jöttem haza, hanem próbáltam megfogadni a tanácsaikat, amikkel elláttak. Ezen az úton haladva tartok most ott, ahol. Később a Yashicát felváltotta egy manuális, majd később két AF rendszerű Nikon, míg végül engem is elért a digitális technika.

2. Igazi régi motoros vagy a szakmában. Hogyan látod a madárfotózás régi és mai helyzetét?

Régen valahogy más volt a helyzet. Az öregebb természetfotósok (az oldalon is jó néhányan) madár- és természeti ismeretekkel magas szinten rendelkeztek, mert előbb az ismereteket szerezték meg, és a felszerelés csak azután jött, mert normális gép csak külföldről volt beszerezhető, ráadásul a külföldre jutás sem volt egyszerű (valutakeret, nyugati vízum, vasfüggöny, berlini fal, stb…). Megfelelő felszerelés beszerzése miatt csak keveseknek adatott meg hogy madarakat fotózhassanak, ráadásul madárból sem volt sok. Réti sas csak néhány pár költött, hollót sem lehetett látni nap mint nap a dúvadirtásnak köszönhetően, csak ritkán, és daru sem járt erre 70-80 000-es csapatokban. Annak idején nem készült 4-500 kép az adott fajról, mint manapság!
A filmes korszak idején az ember kétszer is meggondolta, hogy lenyomja-e az expógombot. Ismerni kellett a madarak szokásait, élőhelyeit, stb, ahhoz, hogy egyáltalán lefotózhassa az ember.
Ma már egészen más a helyzet. Az ember felüti az internetet, beírja, hogy réti sast szeretne fotózni, és már jönnek is az árajánlatok szinte 100% garanciát vállalva a fotózás sikeréért! A természetvédelemnek köszönhetően van madár bőven, meg lehet „venni” bármit! Olyan technikák, mint az üveges lesek, itatók, etetők, (mű környezet megteremtése) bérelhető lesek lehetőséget adtak olyan embereknek is, akik nem engedhetik meg maguknak a méregdrága felszerelést, vagy örömtermészetfotósok, akik ezekbe a lesekbe pénzt fizetve eltöltenek néhány napot, és sokaknak fogalmuk sincs a madár szokásairól, lehet akkor látnak ilyet először. Ami persze nem baj, csak sokan azt hiszik, hogy ők ettől már természetfotósok. Ez a felhígulás sajnos hozta magával, hogy a természetfotók manapság lassan-lassan eladhatatlanok, mert sok fotós ingyen is odaadja a képet, csakhogy benne lehessen a fotója egy könyvben vagy katalógusban.

3. Madárfotós berkekben meglehetősen markáns véleményedről vagy ismert, ezt nem is rejted véka alá. Ha lehetne, milyen tanácsokkal szolgálnál a manapság madárfotózás iránt érdeklődő fiatalok számára?

Lehet, hogy a stílusom sokaknak kinyitja a bicskát a zsebében, de engem különösebben nem érdekel, hogy ki a kép készítője. Ha szerintem jó egy fotó azt is megmondom, ha nem akkor azt is. Nem szokásom ömlengeni egy-egy fotót látva. Sajnos azt látom, hogy a manapság készült képek zöme már arról szól, hogy megrendezett az egész! Nem biztos, hogy ez a helyes út ahhoz, hogy az ember természetfotós legyen! Ha beülőt használunk, olyan legyen, ami az adott élőlény környezetében előfordul. Számomra még mindig az a természetfotózás, ha egy adott élőhelyen a kiszemelt élőlény szokásait ismerve használjuk ki azokat, mintsem egy berendezett környezetet teremtve. Itt nem egy-két beülőre gondolok.
Felszerelés ügyében csakis tükörreflexes gépet javasolnék, lehetőség szerint egy fényerősebb minimum 300mm-es objektívvel.
Még egy jó tanács! Fokozottan védett területen akkor építsenek lest, ha túl tudnak járni az őr eszén, és ami a legfontosabb, egyenek sok spenótot!

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Leggyakrabban látogatott területeim Békés megye vizes és pusztai élőhelyei, fotótémáim a madarász múltamnál fogva természetesen a madarak. Most éppen egy száraz búvárruha beszerzése van porondon. Én is, mint sokan mások, lessátrakat állítok itt-ott, üveges lesem nincs, ha fizetős lesbe mennék, vágjátok le a két lábam!

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Nagy álmom, hogy egyszer eljussak Hornoyára. Valahogy jobban vonz észak, mint a déli országok. Persze azért a nagy álmok közt szerepel a keselyűfotózás Horvátországban vagy egy Duna-deltás pelikánozás.
Álomfaj? Vékonycsőrű pólingról fészekfotó! De megelégednék egy jó kis uráli bagollyal is. Sok faj van, amit még nem fotóztam, vagy jó lenne újra megfotózni!

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

A történet még filmes korszakomra tehető. Már régóta szerettem volna fekete gólyát fotózni. Egyszer aztán szólt egy természetvédelmi őr barátom, hogy az egyik biharugrai halastavat lecsapolják, és a feltöltési irányból van egy kis vízmozgás a tóban, ahol összegyűlnek a kis kárászok, a friss víz miatt. Ez a kis beáramló víz egy öbölbe torkollott, amit nádas vett körül! Az öböl torkolatába vertem fel a sátram az egyik hajnalon. Alig helyezkedtem el, egy jégmadár szállt le elém egy kiálló karóra. Ahogy a jégmadarat fotóztam, (400 ISO-ra pusholt diára) egyszer csak egy sötét árny jelent meg a keresőben. Majd megfagyott bennem a lélek, hisz egy fekete gólya landolt tőlem úgy 15 méterre. Alig mertem levegőt venni! Szinte milliméterről milliméterre fordítottam rá az objektívet, mert mint tudjuk elég óvatos madár. Pár képet készítettem róla, majd megjelent a következő öreg madár. Róla már portré is készült, mert sokkal közelebb volt, mint az első. Aztán leszállt még vagy 10 fiatal madár néhány kanalas gém társaságában.
Ezután szinte elszabadultak körülöttem az indulatok. A fiatal gólyák megostromolták a folyással szemben úszó 10 cm-es kárászokat. Mivel én pont a befolyás közepén foglaltam helyet, ki kellett kerüljenek. Olyan közel jöttek a sátorhoz, hogy hallottam, ahogy a szárnyaikkal verik a ponyvát. Úgy belemelegedtek a csatába, hogy csak úgy csépelték a lessátram, ahogy küzdöttek egymással a táplálékért, már azt hittem felborítanak. Én majdnem félénkebb voltam ez adott helyzetben, mint ők! Aztán egy réti sas miatt az egész társaság odébb állt, így aztán én is kikászálódtam a sátorból!

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Sok cserebere után jelenleg egy Nikon D3 váz négy akkumulátorral, egy Nikkor Af-s Vr II N 300/2,8 ED cső, egy Tc14e II egy TC20e III telekonverter , egy Afs Vr 70-200/4, egy SB800 vaku, egy Nikon Ex action II távcső, váltózokni, petzl fejlámpa, garmin gpsmap 62s, Panasonic Toughbook cf-30 laptop, Lacie Triple 1tb háttértár, uzsonna és tea vagy ásványvíz. Kívülről még lóg egy Gitzo GT3540LS állvány egy Manfrotto 501HDV fejjel. A zsák meg egy Lowepro protrekker AW II.

Szőke Péter                

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2014. január)