Gódor Miklós

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Mindig törekedtem rá, hogy életem során soha ne unatkozzak. Fejemben állandóan forognak különféle tervek, ötletek, melyek általában mindig az aktuális hóbortomhoz köthetők. Gyermeki világomban alig létezett valami a halakon és a focin kívül. Igaz ez utóbbi azóta is végigkíséri az életem, ám a pecabotot később egy időre felváltotta a sörétes puska. Vadász múltam 18 éves koromban kezdődött és kettő évig tartott. Nem vagyok rá büszke, annak ellenére sem, hogy nagy kárt nem okoztam a vadállományban, de hozzá tartozik az életemhez.
A határban való csavargás is mindig izgalommal töltött el, hol motorral, hol terepjáróval, hol pedig gyalog egy fémkeresővel a földet túrva kerestem magamnak az újabb és újabb kalandokat....
A madarak változatos és addig ismeretlen világa volt számomra a legvonzóbb a természet élőlényei között, így (az akkorra megjelenő sok-sok marketing hatására) 2006-ban jutottam el oda, hogy döntöttem: befektetek egy fényképezőgépbe, és bizony lehozom én őket a fa tetejéről! Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a vásárolt Sony kompakt gép erre a célra bizony kevéske lesz és pár "fotós" ismerős kikérdezése után egy Canon 300D-be fektettem a pénzem. Jó géphez jó objektív is kell...és innen elindult az azóta is tartó lavina. :)
Ekkoriban még nem volt felénk internet, és ilyen érdeklődésű barátom sem, így mindent autodidakta módon, meg egy könyv segítségével próbáltam elsajátítani. Persze a gépet kitanulja az ember, de az állatokhoz való közel kerülésre akkor és azóta sincsen "tuti receptem". Így ma már megmosolyogtató módon próbáltam minél közelebbről fotózni a madarakat. Kedvenc "lesem" egy hűtős doboz volt, amit mindig magammal cipeltem, egészen addig, amíg egy pótos IFA el nem robogott mellettem úgy 30cm re egy út menti pocsolyánál, majdnem beleborítva engem lesestől mindenestől....
Amikor később egyik (immáron internetes) barátomtól hallottam az OSB lesekben használatos "reflexiós üvegről", azt hittem hogy ilyet csak a NASA-nál használnak egyedül az egész világon... És működött! Hozzám is elért az OSB leses "forradalom"... :) Itt már azért készültek olyan felvételek, ahol meg lehetett különböztetni a madarat a bokortól, és az egyre jobb fajfotók egyre nagyobb cselekvésre sarkalltak.

2. A blogodat olvasva, munkádat ismerve egyből kiderül, hogy a „csináld magad” mozgalom híve vagy. Hogyan készítesz elő egy-egy új projektet? Milyen lépések követik egymást, amíg az ötlettől eljutsz a fotóig?

Nem csak elvekben de érzésben is csak akkor tudok egy fotót a magaménak érezni, ha annak minden előkészülete a nevemhez fűződik. Odáig jutottam a dologban, hogy már egy "baráti tipp" vagy "felajánlott les" is beleszólhat ebbe az érzésbe, és inkább kihagyom... Bizonyára érdekesek és tanulságosak lehetnek ez utóbbiak is, de én inkább a saját munka híve vagyok. Leginkább lesből fotózok, az ez ügyben általam felhúzott "építmények" száma megközelíti a húszat. (ebben van az egyszerű nádkunyhótól a vízen úszó, vízszintkövető OSB lesen át a vízi mobil fotós csónakig minden) Azt, hogy a megmaradottak közül melyiket használom, természetesen mindig az adott évszaktól, időjárástól és persze a madarak aktivitásától függ. Ezen lesekben sem mehet persze biztosra az ember, sőt! Jobb esetben nem várt dolgot kapunk az élettől az elképzelt fotó helyett, rosszabb esetben pedig marad a korán kelés...:(
Más tészta, amikor egy konkrét madárra próbálok "rágyúrni". "Sajnos" itt is sokszor érvényesül az az alapelv, miszerint az általam elképzelt fotót pontosan ugyanúgy ahogy elképzelem, nagyon ritkán készítek. Valami körülmény biztosan közbeszól, de ha sokat foglalkozik vele az ember, csak akkor kerülhet egyre közelebb a megálmodott képhez.
A lépések "egyszerűek". Az adott téma minél aprólékosabb feltérképezése, majd ennek és a körülmények (fény, háttér stb) ismeretében egy valamilyen les kivitelezése a helyszínen.
Sajnos míg az ötlettől eljutunk a képig sok minden megváltozhat, ezért a jövőben próbálok olyan projecteket kivitelezni, ahol a fent jelzett ideális körülmények mellett több fajra is jó eséllyel pályázhatok, vagy a les több évszakban is megállhatja a helyét. Fajfotók helyett inkább akciókra, érdekes pillanatokra próbálok rámenni, ha mindez összejön remek fényekben, már megérte felkelni. :)

3. Mindannyian tudjuk, hogy a madárfotózásban vannak sikeres és kevésbé sikeres időszakok. Hogyan vészeled át az ilyen szempontból ínségesebb időket?

Amikor az ember elkezdi a madarak fotózását, napról-napra jön a siker. Megfelelő felszereléssel és elszántsággal, egyre élesebb, közelibb képeket készítünk és úgy érezzük ez mindig így lesz. Aztán az emberben felállított mérce is szépen kúszik felfelé, és idővel egyre ritkábban térünk haza elégedetten. Sőt! Magam is sokat dobtam már be a felszerelésemet mérgesen a sarokba, vagy fogalmazódott meg fejemben efféle hirdetés: "Canon 7D és 400/2,8-as objektív hobby megszűnése miatt sürgősen eladó! Irányár 100 ezer Ft..."
Aztán persze megnyugszok és rájövök, hogy a természet fotózása nem lehet a siker hajszolásának eszköze. Ebből a szempontból sokat tanultam a 23 évnyi fociból: akármennyi pofont is kap az ember, néhány nagy levegő után fel kell állni és csinálni tovább. Hosszú évek tapasztalata mondatja belőlem, hogy a szobába ritkán jön be a jó téma ! :) Amikor csak tehetjük, kint kell lenni, meg kell adni a lehetőséget egy jó képnek, de nem szabad mindig azzal az elvárással kimenni, hogy ma feltétlenül jó képet kell csinálni. A szerencsének hatalmas szerepe van, "aki nem játszik
az nem is nyer". Az ínséges időket persze nehéz átvészelni, én leginkább tervegetek, hagyom a fenébe az akkori elképzelést és készülök elő a következő témára, aminek realitása lehet, vagy egyszerűen csak régi fotóimat nézegetem, illetve barátaimnak küldött levelekből megnyugtatom magam, hogy ők is éppen sorsközösséget vállalnak velem. :D

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

A jó képhez szerintem a hely megfelelő ismerete nagyon fontos. Ezért azt gondolom, hogy heti 1-3 alkalommal mindenképpen legalább ki kell nézni egy adott területre, amiből az következik, hogy nem baj, ha nincs nagyon messze. Szerencsém van, mert tőlem nyugatra a Gödöllői-dombság erdei, keletre pedig a Tápió-vidék síkvidéke, tocsogós rétjei, tavai fekszenek. E kettő a kedvencem és szerencsére itt nagyon sok mindent meg is találok. Az utóbbi időben egyértelműen a vizek felé hajlok, talán mert a hajnali párával és vízcseppekkel némi pluszt érzek a vízimadaras képekben, talán a nagyobb fajgazdagság miatt, de lehet csak azért, mert elég jó helyre sikerült egy remek úszó lest felépítenünk. "Felépítenünk" és itt feltétlenül meg kell említsem Takács Sanyi barátomat, aki nélkül nem jutottam volna el ennek a tónak a partjára, akarom mondani a közepére. :) (Köszi Sanyi! :) ) Közösen építettük ezt a lest és úgy érzem az ebből készített jó képek nyitották meg az utat számomra a Tápió-vidék többi részéhez, persze az időközben kialakult emberi kapcsolatok révén. Tehát a kérdésre a válaszom: a vízi madarak. Meg kell említsem, hogy mivel nem minden vízi madár él feltétlenül a les környékén, ezért sokszor sok őrültséggel próbálkoztam, hogy a tó egyéb részein is fotózhassak. Gondolok itt a "hajnalban beülök a nádba mellcsizmában egy székre" történetre vagy pl "egy félig elmerült vízi lesbe raklapokat teszek, és azon hasalok" fotózásra... Mindegyik macerás és kényelmetlen, ezért az utóbbi időben egy speciálisan a madarak fotózására kialakított csónakot hoztam össze. (részletek a blogomban..) Igazán élesben még nem volt módom tesztelni, de a jövőt ebben képzelem el. Tavasszal kiderül hogy felkerül-e ez is a jofogas.hu-ra 20ezer Ft irányáron, vagy bejön az ötlet..:)

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Erre a kérdésre feljebb már tudat alatt válaszoltam is. :) A jövőt a csónakban vízi madaras akciókat fotózva képzelem el, ellenfényben, párával....:)
Azonban tudom, hogy az élet jól tudja, hogy mit akarok, és mindent el fog követni, hogy ne pont úgy legyen, ahogy azt elképzelem, így van "B" variációm is. :) Nagyon vonz a baglyok titokzatos világa, de ebben a témában még gyerekcipőben sem járok...:(
Tavaly volt egy próbálkozásunk vércsékkel, de kissé balul sült el a dolog, annak ellenére, hogy vércsék voltak a les előtt-mellett-felett, alig készült jó kép. :( A tavalyi tapasztalatokra építve idén ismét a célkeresztben lesznek ők is.
Szeretnék még egy közeli réten igazán jó fácános dürgő kakaksos képeket is, illetve a tél beálltával (már ha lesz még valaha tél a Kárpát-medencében...) egy ismert gazos helyen a nagy őrgébics 10m-en belül való fotózása jelentene még sikert. A közeli homokbányát nem csak az ideális fényei, hanem a gyurgyalagok, parti fecskék, tövisszúró gébicsek és a be-bejáró kakukk miatt nem szeretném kihagyni... :) Az előző három helyszínre már előkészítettem egy mobil OSB-s üveges lest, ami a témák időben való eltolódásuk miatt alkalmas lehet mindhárom kényelmes fotózására.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Az, hogy ezen a kérdésen 10 perce gondolkodok, azt jelenti, hogy talán nem járok rossz úton ....:) Sok nagy kedvencem van, de mondjuk egy top10-es listát azért könnyen fel tudnék állítani.
A lista dobogóján viszont aztán nagy a "tülekedés" a fejemben. Nagy kedvencem, az itt a BPH-n is a legtöbb kommentet kapott és megtekintett "Szélcsend" című fotóm, de a "Szerelem" címet viselő összebújó búbos vöcskökre is szívesen gondolok. Mint említettem , az akció fotókat szeretem a legjobban, ebben a "Vízi sprinter" jár nálam az élen az úgy felejtett ISO-val. De a nejem kedvence "Repce labirintus" is hosszú percekig le tud kötni ha nézegetem..
A készítés körülményei miatt én mégis a "Téli őrszem"-re szavaznék, és visszagondolva azt hiszem, ezt a fotót akartam eddig a leginkább megcsípni életem során. Ezt sem így képzeltem el, de tipikus példája annak, amikor a Sors pozitívan írja át a forgatókönyvet. Erről osztanék meg egy kis sztorit a blogomból idézve:
--
2013 01.01.
A téli őrszem:
Már régen észrevettem, hogy minden ember a beállítottságának és az érdeklődésének megfelelően szemléli a világot. Szó szerint. Pl. ha kisfiammal megyek valahová, biztos, hogy olyan helyeken is észreveszi a markolókat, amit alig látni...:) Más a szántóföldet nézi, hogy hogyan nő a termés , megint más pedig (főleg a nőneműek..) melyik háznál éppen milyen virág van kinyílva...
De hát így van ez rendjén. Jómagam sem vagyok máshogy, csak az én szemeim előtt egy különleges "madárszemüveg" lebeg..:))
Így történt, hogy kis falumból jövet menet, egy ritka, de rendszeres "téli vendég" kismadárra lettem figyelmes. Ő a nagy őrgébics, aki csak a téli hónapokra húzódik le hozzánk északról. "Vártamadár", azaz egy kiemelkedő helyről (általában fák teteje) szemléli a talajt, természetesen a napi betevő után kutakodva. De pontosan mit figyel egy verébtől alig nagyobb madár a hóbna? És egyáltalán mit eszik egy ilyen, aki szinte könnyebb, mint egy pocok? A kérdésekre élőben kaptam a választ...
Sokat töprengtem rajta, miként tudnám ezt a kismadarat lencse végre kapni. Mert ez azért nem egyszerű feladat, étellel-itallal nemigen csalható be. Érkezésünkre azonnal elrepül. Aztán eszembe jutott, hogy mit szoktam tanácsolni nálam kevésbé tapasztalt fotósoknak, ha kérdeznek: "Csak figyeld a madarakat. Figyeld szokásaikat, hogy mozognak, mit csinálnak, merre járnak." Hát így kezdődött el ez a kalandom is...
Az év utolsó napján (tegnap), amikor minden jóérzésű ember pezsgővel a kezében bulizásra készül, én távcsővel a nyakamban kint ültem az autómban a határban, azon fa közelében, ahol már többször is láttam a gébicset. Gyorsan megállapítottam, hogy ha gébics lennék, bizton ilyen helyen mozgolódnék. Parlagon hagyott "dzsumbujos" földek, váltakozva lucernásokkal, szántásokkal, igazi rágcsálóparadicsom lehet. A fára időközben tengeliccsapat érkezett.
Nem kellett soká várnom, hogy megjelenjen a gébics. Na nem ám a fámon, hanem tőlem vagy 200m re. Kicsit figyelt, majd átszállt 50m el odébb. Itt is időzött pár percet, majd újabb 50m...majd újabb 30...majd újabb 100.. Úgy vettem észre, mintha egy kb 1km2 átmérőjű körben mozogna, aztán amikor hozzám kellett volna jönnie, felborította a papírformát és az ellenkező irányba szállt. Grrrrrr....
Aztán egyszer csak szitált kicsit a levegőben, majd lecsapott és egy egérrel a csőrében repült fel a gazosból! Egy közeli sűrű bokor aljába vitte és másodpercek alatt elnyelte! Hihetetlen volt, még a távcsövemen keresztül szemlélve is óriási élményt nyújtott.
Nem közelített, hanem a gazos körül mozgott. 3 óra múlva viszont elfogyott a türelmem és óvatosan "rámentem" kocsival. Még közel sem értem hozzá, amikor arra a fára szállt, ami mellett figyeltem 3 órán át! Grrrrrrrrr2
Persze elrepült, amint megmozdítottam a kocsit. Nem fogja ő odaadni magát holmi "autós fotósnak" ...
Elég volt, hazamentem...
Ma sokkal komolyabb elhatározással mentem ki a határba. Egy életem egy halálom, ezt a madarat kivárom!
Reggelre azonban hatalmas köd ereszkedett le. 10-ig vártam az indulással, de nem akart szűnni. Sebaj, akkor is megyek... Már tegnap kinéztem a helyet, ez nem a tegnapi fa mellett volt, hanem a gazos terület szélén, ahol legtöbbet mozgott, teli beszállóval. Érkeztemkor a gébics pont ezen a helyen vadászgatott!
Hát ez nem igaz....ha már itt van, kocsiból csinálok róla pár képet, ha engedi...engedte, de csak jó messziről...
Csak ekkor jöttem rá, hogy micsoda remek időt fogtam ki! Szinte mesés volt, hogy az összes fa és bokor körülöttem fehér a zúzmarától. Ez aztán a beszálló!
Megálltam, "lehorgonyoztam". Tőlem balra egy nagy fa, előttem pedig egy bokor, mely tetejére a madár berepülését reméltem.
Felállítottam a "leshelyemet", amely a perspektíva miatt a terepjáróm lett, hogy a tetőablakon át kidugva az objektívet közel szemmagasságból fotózzam a bokor tetején, és a háttér is egy havas lucernás legyen az égbolt helyett.
Egy álcaháló rá, és kész is..
A fotózási irány a kocsi hátulja felé esett...
Gébics persze eltűnt... és azt hiszem, ha a "szokásos" körét járja, néhány óráig nem is fog jönni. Ó, hát ha tudnám hogy csak 6 óra múlva jön, azt is állva kivárnám, akár egy szál pólóban! De erre semmi garancia...mint ahogy ebben a szakmában semmire semmi garancia...:(
Sebaj, nem unatkoztam. Gyorsan rá kellett ébrednem, hogy a mellettem lévő nagy fa a madarak kedvenc leszállóhelye. Sajnos ide csak macerásan tudtam kifordulni és elég messze is volt, így a köd teljesen elvette a részleteket a képekről..
Beszállt rá meggyvágó, zöldike, aztán pedig egy pár db fenyőrigó is.
Sőt! Egyszer csak egy karvaly is! Persze mire odafordítottam az objektívet, kereket oldott...:( Kár, mert nagyon szép lett volna ezzel a zúzmarás körítéssel...:(
Aztán 3 óra múlva elkezdtem fázni...a 4. óra után már nagyon fáztam...az 5. óra után pedig a visszavonulás gondolata fordult meg a fejemben. Hazamenni? Amikor hosszú szabadságom utolsó órái vannak fényben, remek zúzmarás környezetben, egy nagy őrgébics vadászterületén? Be kell, hogy jöjjön a gazosba! Ezt az egy órát már sötétig kibírom.
Elfagyott végtagokkal, de maradtam.
És milyen jól tettem! Szemben a bokron megjelent a nagy őrgébics!
Ujjaimba próbáltam életet lehelni, és közben reménykedtem, hogy beszáll! Továbbment....aztán megint tovább...talán most...de nem! Megkerült és mögöttem elszállt valahova! Nem lehet igaz!
Szinte alig volt időm mérgelődni, amikor feltűnt tőlem 7 órányira egy másik bokron, úgy 10m re! Persze az objektívet nem tudtam odafordítani...de megpróbáltam..mire odafordítottam, beszállt szembe a bokorra, amire vártam...mire ráirányítottam elrepült...szitált a levegőben és lecsapott a gazba, egérrel a csőrében repült el egy távolabbi sűrű bokor aljába.... Hát ez nem lehet igaz! Itt fagyoskodok órák óta, és amikor beszáll a madár, összevissza rángatom a gépet, és képtelen vagyok egyetlen képet csinálni róla ???
Ekkor ismét megjelent előttem de nem a várt bokorra szállt, hanem annál sokkal-sokkal jobb helyre...:)))))))
Elfagyott ujjakkal fotóztam, csak a madárra koncentráltam...hogy sikerüljön...éles legyen...a bemozdulás elkerülése miatt persze zsinóros kioldóval exponáltam..
Csak 10 másodpercet volt aztán elrepült....de sebaj....gyorsan visszanéztem az LCD-n , csak jó legyen....csak éles legyen....és igen !!! Megvan! Nem mozdult be és micsoda remek beszállót választott !!!! :)))))
Végtelenül boldog voltam...szinte ugráltam a kocsiban örömömben! Már az sem érdekelt, hogy a kezeimet lábaimat abszolut nem érzem...csak örültem...nagyon örültem....:)
Lehet, hogy kissé elfogult is vagyok, de úgy érzem életem egyik legszebb képét sikerült megcsinálnom közel 6 órai fagyoskodás után...remek környezetben, nagyszerű madárral!
Köszönöm a Sorsnak a nagyszerű újévi ajándékot!
:)
--

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Évek alatt szerencsémre volt módom sok vázat és objektívet kipróbálni. Egy-két adásvétellel nem csak tesztelhettem az "újdonsült szerzeményemet", hanem alkalmanként még némi pluszt is tudtam realizálni, amit persze újabb felszerelésbe fektettem...
Canon 7D váz mellé egy öreg (majd 20 éves) de legalább baromi nehéz, viszont remek képminőségű objektívet sikerült beszereznem egy 400 2,8L II személyében. :)
Ez szinte mindig nálam van, ha madarat fotózni megyek, e mellé válogatok a témához illően a következőkből: 50/1,8, 100/2, 200/2,8, Sigma 120-300 2,8 OS, 17-55 2,8 IS, 18-135 STM , és egy Sigma 150 macro amit évek óta nem használtam, tehát eladó...:)
Egyéb kiegészítők: 1,4x, 2x, 3x, egy törött lábú Benro állvány, Manfrotto 501 fej, bicska, gyufa, pót-gázpalack tömítés, ami már többször mentette meg az életemet...:)

Ezúton is szeretném megköszönni a riportot és az egész BPH team-nek a fáradozást, hogy az oldalt ilyen színvonalon és minőségben működtetitek!
Kívánok mindenkinek kitartást a jó képekhez és kellemes időtöltést a Természetben!

Gódor Miklós                
gmiklos.hu                 

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2014. február)