Egy emlékezetes csónakázás a biharugrai Sző rétben

Valamikor a '90-es évek derekán, mikor édesapám használt ruhákat árult, több faluba is elment árulni, amolyan meghirdetett kipakoló vásár jelleggel.
Ha olyan helyre ment, ahol volt mit nézzünk, csatlakozott hozzánk segíteni egy-két madarász cimbora is. Miután kipakoltunk, mindig volt 3-4 óra madarászásra való idő, amit ki is használtunk.
Egyik alkalommal pont Biharugra volt terítéken.
Szóltam is Rolland komámnak és Gizmónak (alias Vasas András)hogy van egy potyaút Ugrára!
Nem kellett kétszer mondani!
Jöttek.
Bár nem is értettem miért, de nem kimondottan terepruha volt rajtuk, hanem olyan városi.
Rolland egészen elegáns volt.
Egy fekete bőrcipő volt rajta, amire arany és piros fonallal egy korona volt hímezve, és az oldalán díszlett.
felül egy rejtett gombolású selyemszerű ing, amin a szépen hímzett "GOLF" felirat díszelgett.
Miután kipakoltuk a ruhákat, elkértük a Ladát, hogy elmenjünk valamerre.
Miután megkaparintottuk az eszközt és elindultunk, kitaláltuk, hogy nézzük meg a sző rétet, hátha látunk valamit.
A kocsiból kiszállva rövid gyaloglás után megtaláltuk a rétbe bevezető csatornát, ahol egy csónak is volt a parthoz kötve.
Bár állt az aljában a víz rendesen, meg volt benne vagy négy döglött kormorán, csak úgy döntöttünk, hogy elkötjük és bemegyünk a rétbe.
Nem volt egyszerű a beszállás, mert a víz akkora volt a csónakban, hogy a közepén befolyt volna a cipőbe, így csak a két végébe tudtunk elhelyezkedni.
Mivel egyedül nálam volt fényképező gép egy orosz Zenit fotópuska személyében, így a tervek szerint majd én ülök elöl, Rolli meg majd hajtja a csónakot a bottal mint egy velencei gondolás, Gizmó meg potyautasként lesz jelen, mint ártatlan nézelődő.
El is indultunk, de nem jutottunk messzire, mert Rollinak feladta a leckét a csáklyával való közlekedés művészete.
Hol a jobb partnak ütköztünk, hol a balnak.
Fél óra alatt kb. 30-40 métert tettünk meg.
Kitaláltuk, hogy majd én evezek csak cseréljünk helyet.
Mivel nem volt elég hely a megforduláshoz, csak ez volt az egyetlen megoldás, hogy én a csónak hátsó részére kerüljek.
Igen ám, de a több mint 4 méteres csónakba 10 cm-es kormorándögös víz volt, hogy a fenébe oldjuk meg?
Rolli kieszelte, hogy kiköt egy fánál, megkapaszkodik egy vastagabb gallyba, addig én másszak át valahogy mögötte.Ezt még meg is oldottuk, de amikor ő akart volna elindulni, a gonosz csónak elkezdett a fától távolodni.
Rolland kifeszült a csónak meg a part között mint egy függőhíd!
Nagy nehezen vissza húzta magát hasizomból, de a második támadást már nem bírta visszaverni.
Belelépett a mocsárba!
Azt a röhögést nem lehetett visszatartani, ami kitört belőlünk!
Ott állt a szerencsétlen mint valami diplomata , körülötte kolokán és békalencse, körülötte meg hömpölygött a felkavart posvány!
Nagy nehezen kimászott, szerencsére a cipője rajta maradt.
Olyan bűzlő mocsárszaga volt, nem lehetett kibírni.
Rolland egy szál alsógatyában, mi röhögve visszamentünk fateromhoz, de előbb még egy nyomós kútnál megpróbáltuk valamelyest kimosni a nadrágját, hogy legalább büdös ne legyen!
Még szerencse, hogy fater nem női bugyit árult, mert így rögtön tudott választani egy száraz nadrágot.