Ujhelyi Sándor

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Azt hiszem, mint sokan mások itt az oldalon, nálam is gyerekként kezdődött ez a szerelem. Egy kis mezőváros szélén nevelkedtem (Szó szerint, a kert végén már a települést körbevevő vályogvető árkok vannak.), sok szabadidőt töltöttem a természetben, a környező erdőkben, és mezőkön. Ez a vonzalom mindeddig megmaradt, nem igazán tudok bent a szobában ülni egész nap. Általános iskolás voltam, ekkor vett a bátyám egy Zenit fényképezőgépet, és a piacon egy közgyűrűt hozzá. Ekkor kezdődött a fotózás iránti szenvedély, természetesen nem profi fényképekre kell gondolni, csak a környezetemben lévő rovarokat fotóztam, hobbiból. A Zenitet váltotta egy Carena fényképezőgép, ez úgy általános iskola vége felé lehetett, szintén bátyám jóvoltából…
Ezután egy hosszabb, jó pár éves szünet következett, mind a természetjárást, mind a fotózást illetően. A fotózástól nem tudtam elszakadni, az érdeklődésem továbbra is megmaradt, ezért érettségi után alkalmazott fényképészként végeztem Debrecenben, majd pár évet dolgoztam is a szakmában. Végül is a sorkatonai szolgálat után más irányt vett az életem, kiadványszerkesztéssel kezdtem el foglalkozni, és foglalkozok ma is. A sokat megért Canon 350D fényképezőgépemet egy alap objektívvel kb. 5-6 éve vásároltam, majd ezt követte a sokat használt 55-250-es kistele. A madarak iránti szeretet, kiemelt figyelem nem tudom pontosan miből ered (Talán Nils Holgersson tehet az egészről, gyerekkoromban imádtam nézni – még most is végig néztem az ismétlést!), de van, és nem gondolkodok a miérten. Az akkor új felszereléssel elsőként csak a kertben lévő madarakat próbáltam lefotózni, először csak egy kukoricatárolóban bújtam meg, majd egy fa torzsének támasztott kerítés mögött, most már egy épített les van a kertben, amit már egy jó éve nem használok, de azóta is etetem, és itatom a madarakat.

2. Ha a képeidet nézegetem, elsősorban a vízimadaras felvételek fognak meg. Van esetleg valami különleges vonzalmad a víz irányába?

A kérdésre a válasz, nincs. Nincs különösebb vonzalom a víz iránt, egyaránt szeretem az erdőben, településen, vagy akár a víz mellett élő madárfajokat. Talán azért emelkednek ki egy kicsit a galériámban lévő vízimadaras képeim a többi (etetős/itatós) képeim közül, mert természetesebb. Sőt ennél természetesebb képeket nem is tudok készíteni, mert itt nincs belenyúlás, nincs semmi művi dolog a fotón, csak a természet.

3. A másik szembetűnő dolog a fotóiddal kapcsolatban, az alapos képkidolgozás. Mennyi időt szánsz a képeid utómunkájára, illetve szerinted ez mennyire fontos, vagy nem fontos része a fotózásnak?

Az alaposabb képkidolgozás a fotós múltamból, és a jelenlegi munkámból adódik, de bármilyen meglepő, 1-2 percnél nem foglalkozok többet egy képpel (lightroomban dolgozom fel a képeket csoportosan), esetleg amit megosztok itt a galériámban azt még photoshop-ban egy kicsit alakítom, de ott sem foglalkozok többet öt percnél, inkább csak a finomhangolása történik a képeknek.
Azt gondolom, hogy az exponáló gomb lenyomásával nem kész még egy fénykép, az utómunka ugyanolyan fontos szerintem, mert egy laikus szemlélő rögtön a végeredményt látja. Azt azért hozzá tenném, hogy kell egy jól exponált nyers kép is!
Továbbá egy jó fotónak az előkészületei is legalább olyan fontosak (feltéve, hogy tudatos és nem egy nagy szerencsén múlik az elkészítése), a helyszín megválasztása, a megfelelő napszak és a tájolás kiválasztása, stb…

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Nincs kedvenc fotótémám, mindig az éppen aktuális szezonból próbálom kihozni a legtöbbet, legyen az etető/itató, épített vízi les, vagy akár egy mobil lessátor…

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Tervekkel mindig tele vagyok, most hogy elkerültem szülővárosomból pár éve, visszatérve hétvégenként kezdem felfedezni milyen helyen is éltem eddig. A települést közvetlenül körülvevő árkok szinte mindig tartalmaznak vizet, és nagyon sok a nádas (itt van a vízi lesem is, gyakorlatilag 100 m-re a településtől). A szülői háztól kb. 1-1,5 km re szalakóták költenek, kék vércsékkel… Ugyancsak az utcában, két házzal messzebb kuvikok tanyáznak, pár éve figyelem őket (az idén raktam ki nekik költőládát, amit úgy néztem el is foglaltak)… Gyurgyalag költőtelep szintén 1-2 km-re van… Búbos banka a tetőnk alatt költött két évvel ezelőtt (sajnos, azóta nem jött vissza, pedig várom). Seregélyek a kertben kitett odúban költenek évek óta, és ezekről a fajokról nincs még egy értékelhető képem sem, pedig kézenfekvő, hogy velük kellene kezdenem/folytatnom a fotózott fajok listájának bővítését.
Tehát van mit felfedeznem a közvetlen környezetemben, az idén reális célként látom a kuvik pár, illetve a seregély fotózását.
Külön álomfajom nincs, nagyon sok fajt nem fotóztam még (ami mind álomfaj), de egy jó kis kakukkfotónak igazán tudnék örülni, illetve ha olyan fajjal találkozok, vagy találkoznék, ami gyerekkoromhoz köthető (pl., hantmadár, csóka), az plusz pozitív élményeket idéz bennem.
Tehát vannak terveim, csak a szabadidőm kevés hozzá, így is a hétvégéim jelentős részét fordítom erre a szép hobbira a család mellett, ősztől pedig még kevesebb időm lesz a fotózásra családi okok miatt.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Számomra minden képem kedves, nehéz választani közülük, de azt hiszem a cigányrécés kép, (amelyik a hét képe lett), illetve az akkor készült sorozat egy örök emlék marad, ebből választottam egy képet. Az egyik kép alatt le is írtam az akkori reggeli élményt.
A parttól 60-80 m-re van a les (fekvő les, vízszinthez állítható, otthoni fahulladékokból kialakítva), átlagban térdig, a lesnél jó derékig ér a víz. Előtte nem is volt gond, de aznap hajnalban ért egy kis kellemetlen meglepetés. A leshez érve, benézve teli volt széttrancsírozott csigákkal, de a les 60%-án 1-2 cm vastagon. Ehhez hozzá kell képzelni a rothadó bűzt, ami a lesben volt. Kb. 1,5 perc gondolkodás után (menjek haza, vagy maradjak?), úgy döntöttem, hogy maradok, ha már kijöttem, a fények is kedvezően alakultak, nem akartam kihagyni. Szerencsére volt nálam egy műanyag darab, azzal kapartam le, amit tudtam, de a bűzt nem tudtam megszüntetni. Volt nálam egy 90x110cm-es rossz szőnyeg, hogy ne a keményfán kelljen könyökölni. Most ezen a kis felületen történt a fotózás, négykézlábra állva 3,5 órán keresztül (tovább nem bírtam a kényelmetlen testtartást), így próbáltam hasalni. Teljesen lefeküdni nem volt gusztusom, hiába a mellcsizma. A bűzt megszoktam a végére… Kis vöcsök, nyári lúd, cigányréce és szárcsa mozgott aznap reggel a les előtt.
A hajnali kellemetlen meglepetés, és az akkor készült szép képek együttesen tették felejthetetlenné azt a napot.
Erre az idényre már javítottam a les hibáit, zártabbá tettem, hogy ne tudjon bemenni semmi, fotózás közben ne ugráljon át rajtunk egy nagy kecskebéka (ez is megesett), de sajnos elég alacsony a vízállás az idén.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Canon 350D váz (ami megtanított arra, hogy kihasználjam az érzékelő nagyobb felületét képalkotásra, minél kevesebb vágásra törekszem jelenleg is), évekig használtam Canon 55-250 IS obit, jelenleg egy Canon 7D-t és egy Sigma 150-500-as obit használok egy Velbon Sherpa 250R/F állvánnyal. Szögkereső, Canon 430EX II vaku+hosszabbító kábel, és alapobjektívek.

Ujhelyi Sándor                

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2014. március)