Balla Tihamér

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Mióta az eszemet tudom, érdekelt a természet. Egész fiatal koromtól kezdve állandóan kijárkáltam a határba. Az utcabeli srácokkal is kint játszottunk legtöbbször az erdőben. Bunkereket építettünk, fakardoztunk, ahogy azt kell… Eközben is csak mélyült a természet iránti érdeklődésem. Régen sokáig hivatásos vadász szerettem volna lenni, régi magyar vadászirodalmon nevelkedtem, akkoriban leginkább a nagyvadak érdekeltek. Reggel, este jártam ki „őzlesre”, volt, hogy édesapámmal, volt, hogy egyedül. A fényképezőgép (egy kis kompakt) már akkor is ott volt, leginkább apukám kezelte, tanítgatott engem is… Aztán valahogy egyre komolyabbá vált a látott dolgok minél magasabb szintű megörökítésének igénye. Láttam mások nagyszerű képeit, és én is szerettem volna jót készíteni. Eközben az érdeklődés is átkerült inkább a madarakra, hogy miért, nem tudnám megmondani. Talán mert mások képei közül a madárfotók fogtak meg legjobban, meg eljutottam madarásztáborokba, gyűrűzésekre is, aminek következtében egyre lelkesebben madarásztam. Természetfotós pályám kezdetét 2010-re datálom, ekkor fordult elő először, hogy konkrétan a fotózás céljából töltöttem el fél napot egy lesen (egy nyilvános kilátóban), mai szemmel nézve persze komolytalan próbálkozás volt, de mindenképp meghatározó…

2. Egyike vagy a mai hazai ifjaknak, akik figyelemreméltó szinten művelitek a természetfotózást. Van-e valaki, akit példaként tartasz magad előtt, akinek a munkásságából merítesz?

Örülök, hogy úgy látod színvonalasan „dolgozunk”! Régebben mikor nézegettem profibb fotósok képeit, még agyaltam rajta, hogy miként tudnék én is egy-egy ugyanolyat készíteni. Ma már nem így állok a dolgokhoz, próbálok egyedit, újat létrehozni, ami persze nagyon ritkán sikerül. Azonban vannak olyan fotósok, akiknek követem a munkásságát, mert nekem tetszőt, szerintem profit alkotnak, de nem igazán ötletmerítés, hanem élvezet céljából nézegetem a képeiket…

3. Mi leszel, ha nagy leszel? A természet lesz a hivatás is, vagy megmarad hobbinak?

Mindenképp szeretnék a természetvédelemben dolgozni (természetesen leginkább terepen :)), igyekszem is megtenni mindent, hogy ez összejöjjön, aztán majd kiderül, mit hoz az élet…

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Kedvenc témáim úgy általában a madarak, mindenféle körítéssel. A Szeged környéki vizes élőhelyek illetve puszták állnak nagyon közel a szívemhez. Madarat fotózni eredményesen szerintem szinte kizárólag csak lesből lehet. Pályám kezdetén még használtam egy terepszínűre festett sátrat, aminek felállítását ma már túl körülményesnek találom, így jó ideje nem használom. Van egy zöld lepedőm, annak felhasználásával és a helyszínen gyűjtött anyagok segítségével szoktam (mások által gyakran meghökkentően) hevenyészett, primitív leseket állítani, amik általában semmilyen kényelmi elvárásnak nem felelnek meg, viszont tökéletesen elrejtenek.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Tervek mindig vannak a fejemben, szerencsére jelenleg 2 évre előre megvannak a képek a fejemben, amiket majd az LCD-n is szeretnék látni (ez 2 db képet jelent…), Ezekről egyelőre nem szólnék konkrétabban. Álomfaj? Talán az öreg parlagi sas, ami egyelőre még észlelés szinten is álom…

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

2013 őszén alkalmam nyílt belesezni egy olyan tómederbe, ahova éjszakázni jártak a darvak. Nagyon régi vágyam volt ez, addig mindig csak messziről, egy toronyból figyelhettem a behúzó csapatokat. Szalai Karesz barátommal egy éjszakát is kint töltöttünk, nem volt egy leányálom azt elmondhatom, kemény éjjel volt, hidegben, esőben kuporogtunk az iszapban. Igen kevés alvás után hajnalban, a kihúzáshoz készülődő darvakról készítettem ezt a képet. Nem a legjobb képem ugyan, de az élmény, ami hozzá köt, feledhetetlen. Ezt szeretem a legjobban az egészben, mikor kicsit tényleg együtt vagyok a természettel…

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Saját felszerelésem egy Canon 50D váz és egy Cullmann állvány, valamint egy gömbfej. Ezen kívül Molnár Gyulabának köszönhetem, hogy fotózhatok. Ő lát el engem teljesen önzetlenül Canon FD optikákkal. Egy 300/2.8-at és egy 500/4.5-öt használok rendszeresen…

Balla Tihamér                     
ballatihamer.blogspot.hu             

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2014. szeptember)