Jantyik Tibor

1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?

Az első fényképezőgépemet, egy Szmena Szimbolt 12 évesen kaptam szüleimtől karácsonyra. Persze én is fényképeztem mindent, csak éppen az előhívott 6x9-es képeken gyakran semmi nem látszott... ill. de igen, mert én tudtam, hogy melyik pötty micsoda. A fa ágai között meghúzódó pintyet a képen csak én láttam, de büszkén mutogattam mindenkinek. A természet szeretetének az elmélyítésében olyan tanítómester is szerepet játszott, mint Réthy Zsigmond. Békéscsabán az általa vezetett természetvédelmi szakkör tagjaként több olyan kiránduláson, táborban, madárgyűrűzésen vehettem részt, amiről előtte álmodni sem mertem volna. Ezeket a gyökereket sikerült oly mélyre eresztenie bennem, hogy a későbbiekben is csodálattal figyeltem a madarak viselkedését. Ennek megörökítése viszont még nagyon sokáig váratott magára.
A digitális világ a XXI. században engem is utolért, de komolyabban csak 2007 óta foglalkozom ismét a fotózással, azon belül is elsődlegesen a természetfotózással. A madarak fotózása akkor került ismét „képbe”, amikor szert tettem egy Sigma 400/5.6 APO Tele Macro objektívre. A mai napig gyakran csak az objektíven keresztül figyelem őket úgy, hogy közben nem is exponálok, csak gyönyörködöm bennük. A kép számomra gyakran csak a bónusz.

2. Weboldaladon órákig lehet böngészni, nézelődni. Látszik, hogy a természet szerelmese vagy. A madarakon kívül milyen fotótémával foglalkozol még szívesen?

Minden, ami természet… de azon belül is elsődlegesen a tájak, a közelképek, valamint az emlősök. A tájfotózásra a lakhelyem környéken és a szomszédos Bihari-hegységben találtam meg a lehetőséget. Különösen a tavaszi és az őszi időszak kedvez ezeknek. A közelképeket elsősorban növényekről, rovarokról és más természeti csodákról készítem. Igyekszem úgy elkészíteni a képeket, hogy ne csak a főtéma legyen benne, hanem az azt körülvevő környezet is. Az emlősök fotózása az őszi időszakra korlátozódik, mikor a környékünkön lévő Mályvádi-erdőben való cserkelés a kikapcsolódás mellett képi élményekkel is megajándékoz.

3. Mit jelent számodra a természetfotózás? Pusztán kikapcsolódás, vagy netán kicsit több?

A természetfotózás számomra egy életforma. Azt gondolom, hogy ezt mindenki érti, akinek ez a kedvenc időtöltése. Az viszont nagyon fontos, hogy a rohanó hétköznapok után a természetben eltöltött órák olyan fokú feltöltődést adnak, mintha az ember egy hét szabadságra menne. Fontos „küldetésnek” érzem még azt, hogy a képeimmel visszaadjam azt az érzést, amit valaha tanítómesteremtől kaptam. Ha egy kicsit is elgondolkoznak az emberek és különösen a gyerekek a természet szépségéről, annak sérülékenységéről és arról, hogy mennyire kell vigyáznunk rá, akkor már megérte elkészíteni a képet. Ezért is szeretem, ha a kiállításokon minél több gyerek fordul meg.

4. Mik a kedvenc fotótémáid, kedvenc helyszíneid, és milyen módszereket használsz, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet?

Elsődlegesen a közelképek és a tájak a kedvenceim. Mivel a madárfotózás nagyon sok időt igényel, viszont abból nekem sajnos nincs sok, így elsősorban a környékbeli élőhelyeket keresem fel. A könnyűsége miatt a gyurgyalag az, amit szívesen fotózok, de már őket is többet figyelem távcsővel, vagy az objektíven keresztül, mint amennyi képet készítek róluk. Évek óta figyelünk és vigyázunk egy helyet és szerencsére igen szép számmal költenek ott ezek a trópusi madarak. A fotókat vagy lessátorból, vagy álcaháló alól szoktam készíteni.
A másik, ami nagyon megfogott, az a Tisza-tó. Az ott divatos „cserkelő fotózás” csónakból valósul meg, ami külön kihívás elé állítja a fotóst. Egyrészt a folyamatos mozgás, billegés, másrészt meg a vízfelszín szintjéről való fotózás nehezíti a jó kép készítését. Viszont az élmények kárpótolnak.

5. Vannak-e konkrét elképzeléseid a jövőt illetően, eddig meg nem valósult tervek, álomfajok?

Tudom, hogy az igazi madárfotósoknak már közhely, de én nagyon szeretnék egyszer parlagi vagy rétisast fotózni. Számomra ők azok a madarak, amik tiszteletet, tekintélyt parancsolnak. Azt is tudom, hogy annyi időm nincs, hogy saját lest alakítsak ki erre a célra, viszont reménykedek benne, hogy az, ami a tavalyi szezonban nem jött össze, az idén talán összejön. További tervem az, hogy vörös holdkelténél behúzó darvakat sikerüljön fotózni. Évek óta járok Kardoskútra késő ősszel, és egyszer bízom benne, hogy összejön. A legnagyobb rizikófaktor az időjárás, mivel erre havonta csak egy alkalommal kerülhet sor. És ha az nem úgy alakul, akkor lehet várni egy hónapot, vagy akár egy évet is. Álomfajom nincs, mindennek nagyon tudok örülni, ami az objektívem elé kerül és meg is tudom örökíteni.

6. Kérlek, mesélj egy kicsit, egy számodra kedves fotódról, a témáról, a készítés körülményeiről!

Egy alkalommal Kardoskúton fotóztam darvakat, vörös holdkeltére várva. Természetesen legalább egy órával korábban kimentem és a megyehatár melletti megfigyelő toronyba állítottam fel a szerelést. A szép derült időből nagyon gyorsan felhős idő lett. A szerencsém viszont nem hagyott el, mert a Nap is hol előbukkant, hol elbújt a felhők között. A darvak már elkezdtek behúzni, de érdekes volt, hogy a nagyobb csapatok mellett – amelyek a Fehér tóra húztak be – néhány kisebb csapat az ellenkező irányban lévő kisebb tó felé vette az irányt. Egy ilyen, néhány egyedből álló csapat a Nap felé kezdett el repülni. A gépet rögtön abba az irányba fordítottam és vártam. Az embernek ilyenkor a torkában dobog a szíve, hogy bárcsak telibe szállnának, de ennél sokkal szebb dolog történt, mivel a darvak a félig a felhőben lévő Nap „felett” és „alatt” húztak el. Több kép is készült a fázisokról, így számomra ez a behúzás örök élmény maradt.

7. Végül pedig: mit hordasz a hátizsákban?

Van egy Tamrac Aventure 5375-ös hátizsákom, amiben benne van minden, ami egy fotóstúrához szükséges. A tartalma: Canon 40D+Canon 18-55 IS; Canon 5D váz; Tamron 70-300 VC USD; Sigma 150/2.8; Sigma 10-20 f4-5.6; Canon 430EX vaku+diffúzor; Canon vezetékes kioldó; Yongnuo rádiós trigger+receiver; Gorillapod állvány; kínai fehér ernyő (derítéshez); CPL szűrő; változtatható ND 2-400 szűrő; szűrőmenet átalakítók; memóriakártyák; tartalék akkumulátorok; bicska és Snickers, hogy ne legyek ideges, ha éhes vagyok ;-). Ha madár lesz a főtéma, akkor csak a Sigma 400 f5.6 APO Tele Macro objektívet viszem a 40D-vel és nálam van egy Kenko 1.5X SHQ telekonverter is. Természetesen nem hiányozhat az állvány sem, ami egy GoldPhoto YH324+ GoldPhoto YH430 gömbfejből áll.

Jantyik Tibor                   
jantyiktibor.qwqw.hu             

(A riporter szerepében Völgyi Sándor, 2014. október)