Egy túzokfotózás története

Az úgy történt,hogy egy haverommal megbeszéltem egy áprilisi napon,hogy másnap hajnalban kimegyünk Dévaványára túzoklesre.Mivel volt fotózási engedélyem,így az őr barátom nem jött velünk.Úgy volt megbeszélve, hogy mivel a kiszemelt területen csak egyszer voltam vele előző évben,így ha baj van,majd telefonon értekezünk.A komámmal meg is érkeztünk a bekötőútra hajnali 3.-kor,ahonnan gyalog kellett bemenni (állítólag 3 km-t) 4-ig. Vak sötét volt.A földút úgy fel volt vágva,alig bírtunk haladni.Ráadásul a vágatokban 30 cm mély víz mindenhol.Gumicsizmát húztunk és gyerünk.Alig mentünk pár 100 métert,amikor a haverom megcsúszott,és térdig elmerült a korántsem meleg vízben,közben a kezében tartott 100-400 zoomot tokostól belepaszírozta a sárba.Nagy káromkodva kiöntötte a csizmájából a vizet,majd vacogó fogakkal megkérdezte:
-hány zoknit hoztál?
Megnyugtattam,hogy rajtam 2 pár van,ha megérkeztünk,megkapja az egyiket.Rettentően fázott,de tovább mentünk a vak sötét ismeretlenbe. Már vagy 2 km-t megtettünk több térdre eséssel tarkítva, telefonáltunk,hogy mikor kell letérni az útról.Megkaptuk a válasz,majd úgy érezve,hogy már jó helyen vagyunk,lekanyarodtunk.Egyszer csak eltűnt a talaj alólunk.Én akkorát léptem,hogy szétszakadt a nadrágom, elöl a cipzár mellett.Valami nagy gödörbe gyalogoltunk bele a sötétben. Nádas vett körül minket.Mondom a haveromnak,forduljunk vissza,mert ez nem kellene hogy itt legyen.
Ó,nem baj,megy ő előre,majd csak jutunk valahova. Ahogy megelőzött,nem lépett 2-t és derékig merült az (mint utóbb kiderült)agyaggödör vizébe. Nagy nehezen kimászott,de én már akkor úgy röhögtem,attól féltem megsértődik. Na ilyen viszontagságok árán megérkeztünk a lesbe, ami egy rém poros pásztorlak volt.
Kéri a zoknim.Mondom neki,hogy odaadom,de ha belelépsz a csizmába,ismét vizes lesz az is.
Mit csináljon?-kérdi.
Tanácstalan voltam,mert nem volt nylon zacskónk sem,hogy betekerjük a lábát.
Elkezdtem összeszerelni a felszerelést,majd hallom,hogy szólít.
-Kész!
Ránéztem a fejére,Vigyorog!Le a lábára!Hát mint Robinson.Az egyik lábán a melegítő alsója,a másikra a felsője volt úgy felkötve a (a nadrág a szárával a felső meg az ujjával) mint egy bocskor.
Amerre ment,húzta magával a szárakat és az ujjakat,engem meg majd szétvetett a röhögés.
Persze nem fotóztunk semmi értelmeset, a túzokok messze a lestől jöttek-mentek, de ezért az élményért érdemes volt felkelni.
Még kifelé is botladoztunk pedig világos volt, mégis megszenvedtünk. De akárhányszor eszembe jutott a reggeli kaland, mindig elröhögtem magam.