Indiai fotós élmények

Indiai fotós élmények

"2013. január 19.-től február 11.-ig közel három hetet töltöttünk Indiában, elsősorban madarász célzattal. Az alábbiakban néhány gondolat erejéig szeretném megosztani indiai fotós élményeimet. Amennyiben valaki a fotózáson kívüli bármilyen egyéb tapasztalatról érdeklődik (pl. madarak, közlekedés, szállás), akkor arról az alábbi trip riportban olvashat: http://birding.hu/beszamolok/eszak-india. Az egyes helyek megközelítése, logisztikája, honlapjai, stb. szintén ebben a trip riportban találhatóak. Akiket esetleg további képek érdekelnek, azok nyugodtan vegyenek fel a facebook-on ismerősnek (http://www.facebook.com/gergogabor.nagy.12), mert ott lényegesen több fotó van nemcsak madarakról, de egyéb állatokról is.

Felszerelés: Canon EOS 50D váz + Canon EF 400mm F5.6 L USM. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy utóbbi kitűnő utazó objektívként funkcionált, viszonylag könnyű sok gyaloglás után is, a képalkotás minőségét pedig mindenki ismeri. :) Másik fontos dolog, hogy akinek van és teheti, vigyen magával egy kisebb (200 vagy 300 mm-es objektívet), mert bizony adódott néhány olyan helyzet, amikor ez hiányzott.

Madarak: Lényegesen bizalmasabbak az itthoniaknál, de persze ez hely és fajfüggő. Általánosságban azonban elmondható, hogy ezzel a fix 400 mm-es objektívvel olyan közel lehet lopakodni az egyes fajokhoz, hogy azokról esztétikailag is szép fényképek készülhetnek. Probléma sokszor abból adódik, hogy homogén hátteret "varázsoljon" az ember. Több esetben adódott gondom abból, hogy bár a madár kristálytisztán éles lett, a háttér azonban "kesze-kusza" maradt. Lényeges kiemelnem, hogy magnót nem használtam, minden esetben cserkelve, lépéről lépésre közelítettem meg az egyes fajokat. A kúszást csak igen ritkán alkalmaztam, túlságosan félek a mérges kis állatoktól. :) Biztos vagyok benne, hogy ha csak fotózás céljából mentem volna Indiába, lényegesen több jobb képet tudtam volna készíteni, és persze a napszakot is jobban megválasztottam volna a még esztétikusabb fotó reményében. Mindezek ellenére így sem panaszkodom, a 373 madárfajnak egy kisebb szeletéről számomra igazán szép képeket tudtam készíteni.

Egyéb állatok: A madarak mellett külön ki kell emelnem a hüllőket és az emlősöket. Különösen a Gharial-ról (Gavialis gangeticus) és a Marsh Crocodile-ról (Crocodylus paluster) tudtam igen impozáns képeket készíteni, de a Bengal Monitor-ról (Varanus bengalensis) is lett egy érdekesebb képem. Az emlősök közül könnyen lencsevégre kapható a Greater Short-nosed Fruit Bat (Cynopterus sphinx), a különböző majomfajok (Rhesus Macaque Macaca mulatta, Grey Langur Semnopithecus entellus), a különböző szarvasfajok (Sambar Cervus unicolor, Chital vagy másnéven Spotted Deer Axis axis), a Nilgai (Blue Bull) (Boselaphus tragocamelus) antilop és a Northern (Five-striped) Palm Squirrel (Funambulus pennantii). A tigrisről (Panthera tigris) sajnos nem sikerült jó képet készítenem, de élménynek nagyon jó volt, sőt, ugyanazon reggelen az örvös medvéről (Sloth Bear Ursus ursinus) is jó képet készíthettem volna kb. 20 méterről, ha nem izgulom el... Összességében egy ilyen túrán nemcsak a madarakra érdemes rámenni, hanem az egyéb állatokra is.

Fotózás szempontjából ajánlható helyek, azok rövid leírása és néhány jellemző madárfaj
1. Corbett National Park (helyszínek: Bijrani Range Forest, Dhangari Gate, Forktail Creek, Kosi River, Tiger Camp) (települések: Dhikuli, Garija, Kumeria, Marchula, Ramnagar)
A fenti helyszínek és települések közel fekszenek egymáshoz, bejárásukat gyalogosan, riksával és terepjáróval oldottuk meg. Alapvetően kétféle fotózási módra nyílt lehetőségem, egyrészt klasszikus cserkeléssel, másrészt gypsy-ből (nyitott terepjáróból). Előbbi módot a nemzeti park területén kívül alkalmaztam, különösen a szállásunk környékén lévő helyeken. A Tiger Camp nevezetű helyen szálltunk meg, ahol mind a kertben, mind a szállásunk mögött lévő Kosi River mellékén egyre-másra lehetett lencsevégre kapni a madarakat. A folyó mellett klasszikus osonással és mérsékelt laposkúszással került lencsevégre a honlapon is látható Crested Kingfisher (Megaceryle lugubris), mely egy hihetetlenül nagy termetű jégmadár faj. Ugyanezzel a taktikával örökítettem meg a Black Drongo-t (Dicrurus macrocercus) és az Ibisbill-eket (Ibidorhyncha struthersii). A folyó menti madaraknál laposkúszásra elsősorban azért volt szükség (vagy legalábbis arra, hogy az ember minél közelebb kerüljön a talajhoz), hogy szintben legyek a fajokkal. Egyébiránt ez teljesen szükségtelen, például a szállásra bejáró Crimson Sunbird (Aethopyga siparaja) teljesen szemmagasságban táplálkozott a virágokon.
Amennyiben beljebb akarunk jutni a parkon belül, gypsy-s túrákkal tehetjük ezt meg, amik elsősorban tigrisnézős utazások (mi sajnos nem láttunk itt, pedig kétszer próbáltuk meg). Ilyenkor meg-megállva terepjáróból lehet fotózni a madarakat, melyek közül még a ragadozók is megszokták az ember közelségét, egy alkalommal például egy Changeable Hawk Eagle (Spizaetus cirrhatus) a szemünk láttára tépett szét egy Indian Pond Heron-t (Ardeola grayii) a fán, miközben bőszen fotóztuk. Ezeken a parkon belüli túrák során nyílt igazán lehetőség a két leggyakoribb szarvasfaj (Sambar és Chital/Spotted Deer) fotózására, melyek nagyon megszokták már az ember közelségét, ugyanakkor kiszállni sajnos nem lehetett a gypsy-ből. Másik nagyszerű élményem Kumeria-ban egy fán ülő Brown Fish Owl (Ketupa zeylonensis) volt, melyet gypsy-ből fotóztam meg. A találkozás nem véletlen volt, ugyanis lassú menet közben találtuk meg (közben tigrisnyomot felfedezve az úton...). Összességében azt lehet elmondani, hogy a közepes és nagy termetű fajok lényegesen könnyebben fotózhatóak, mint a kis testű énekesek, melyek sokszor vegyes bird-wave-ket alkotva iszonyatosan gyorsan továbbállnak egy-egy erdőrészből.

      

2. Chambal Safari Lodge és Chambal River (település: Jarar)
Két részre választanám az itteni fotózást. Az egyik maga a Lodge és annak közvetlen környéke. Ez egyrészt egy bekerített parkos rész, másrészt ha kimegy az ember az elkerített részen, akkor egy kisebb vizes élőhelyen és néhány lakóház mentén találja magát. Ezeken a helyeken a madarak iszonyatosan megszokták az emberek közelségét. A lodge-on belül két bagolyfajt is mutattak nekünk nappalozva: Spotted Owlet-et (Athene brama) és Brown Hawk Owl-t (Ninox scutulata), mindkettőről sikerült értékelhető képet készíteni, sőt, az első még esztétikai élményt is nyújt. :) Maga a fotózásuk nem túl bonyolult, egy helyi emberke megmutatja hol nappaloznak, odaáll a fotós és megnyomja a gombot. A szálláshelyen szinte tömegesek és majdhogynem kézből esznek a Jungle Babbler-ek (Turdoides striatus), ennek ellenére én iszonyatosan sokat kínlódtam, hogy az állandóan izgő-mozgó madarakról értékelhető képet tudjak készíteni. Amit nem szabad kihagyni a repülőkutyák fotózása, angolul Greater Short-nosed Fruit Bat (Cynopterus sphinx). Egerészölyv méretű állatok, kb. 50 egyed lógott néhány fán a Lodge egyik sarkában. Hihetetlen élmény volt, egyszer-kétszer megrepültek, ekkor tényleg úgy néztek ki, mint a Batman fimekben maga Batman. Kimenvén a vizes élőhelyre a házak környékére egy eddig még nem tapasztalt probémával szembesültünk. Gyerekek, akik bizony alig hagytak fotózni. Szerencsére útitársamnál nem volt gép, így ő lefoglalta őket, amint én fényképeztem. Ekkor készült a Common Myna (Acridotheres tristis), a Bank Myna (Acridotheres ginginianus), az Asian Pied Starling (Sturnus contra) és az Intermediate Egret (Mesophoyx intermedia) kép, de könnyen lencsevégre kapható a hazánkban is előforduló citrombillegető (Citrine Wagtail Motacilla citreola).
A másik része a fotózásnak a Chambal River-en volt. Ez motoros csónakból történt, s számomra legnagyobb élményt nem is a madarak, hanem a gaviálok és a krokodilok, valamint a varánuzsok (Bengal Monitor) jelentették, ezekről lényegesen jobb képeket készítettem, mint a madarakról. Csónakból nehéz a fotózás, főleg repülő madarakról, de mivel erősen sütött a nap, ezért kellően alacsony záridőt tudtam alkalmazni. Sok madár elég messze volt, de mivel a 400 mm-est is nehéz volt kitartani, ezért nagyobb objekítvet nem igazén javasolnék. Kedvenceim az ollóscsőrű madarak (Indian Skimmer Rynchops albicollis) lettek, de a tarka halkapó (Pied Kingfisher Ceryle rudis) is szívembe zárta magát. Helyenként megpróbáltam tájjal együtt megörökíteni a madárfajokat, például egy nagyobb indiai lúd (Bar-headed Goose Anser indicus) csapatot a folyóval és annak partvidékével fotóztam meg. Az biztos, hogy a későbbiekben ezt a műfajt még érdemes továbbfejleszteni. Bárki is látogat India északi részébe, ezt a területet ne hagyja ki, mert ez az ország egyetlen tiszta vizű folyója és olyan élőlényekkel találkozhat, melyekkel sehol máshol a környéken. Fotózás szempontjából mindkét hely ajánlható, természetesen ezt csónakból sokkal nehezebb kivitelezni.

         

3. Keoladeo National Park (település: Bharatpur)
Sokak szerint a világ legjobb madarászhelye és a világ legjobb fotós helye is. Valóban, az összes indiai helyszín közül ezt ajánlanám a legjobban fotózás szempontjából. Ebben az időszakban gyakran ködös reggelente és teljesen kiszámíthatatlan mikor oszlik fel. Ennek is megvannak a maga szépségei, de én inkább bosszantónak, mint izgalmasnak éreztem ezt, egyetlen páva (Indian Peafowl Pavo cristatus) fotót tudok felmutatni, ami úgy-ahogy kinéz. Bejárását biciklivel javasolt megtenni, de nagyon sok fotós biciklis riksát vett igénybe (ez lényegesen kényelmesebb, tekintve a biciklik katasztrofális állapotát). Én még ennyi fotóst egy helyen nem láttam, jobbnál jobb gépekkel és objektívekkel rendelkeztek. Nagyon fontos lett volna, ha van egy kisebb 200 vagy 300 mm-es objektívem, mert például az oldalon látható Darter (Anhinga melanogaster) nem vágott kép! A terület alapvetően vizes élőhely, közöttük betonozott vagy földutakkal, a terület mellett erdő- és gyepfoltokkal. Egy ilyen helyen került lencsevégre a Purple Sunbird (Nectarinia asiatica), legnagyobb gondot itt is a homogén háttér megteremtése okozta. Egy-két rész igen vadregényes, döglött állatokat és agancsokat egyaránt találtunk, elvileg van tigris is. A vízimadarak többsége közel enged magához, nagyon jó képeket lehet készíteni fürdőző madarakról, én például egy egész jó kis sorozatot csináltam egy Comb Duck-ról (Sarkidiornis melanotos). A gólyák és gémek sok esetben az ösvények mentén állnak lesben és meglepően közel engednek magukhoz. Hatalmas telepük van a Painted Stork-oknak (Mycteria leucocephala), nekem elsősorban röpképekre nyílt lehetőségem mind öreg, mind fiatal madarak esetében. A telephez el kellett volna egy nagyobb, 500 vagy 600 mm-es objektív (alapvetően ezeket az objektíveket azért nem javasolnám, mert nehezek és nagyon nagy helyet foglalnak el egy több hetes túra során). Van még egy dolog, ami a hely varázsát adja, méghozzá a rengeteg emlős. Kísérteties volt a hajnali ködben hallatszó aranysakál (Golden Jackal Canis aureus) koncert, az állatokat megörökíteni azonban nagyon nehéz. Ezen kívül jó képeket lehet készíteni a békésen táplálkozó Sambar szarvasokról és a Nilgai antilopokról, még verekedő bikákat is láttunk. Amit még biztosan kipróbáltam volna ha van elég időm, az a tájképekkel kombinált állatfotók, egyet-kettőt sikerült ugyan csinálnom, de ez a műfaj további fejtegetésre kívánkozik. Kedvencem az ösvényen lévő aranysakál lett, tulajdonképpen két ilyen fotót is készítettem.

      

4. Ranthambor National Park (település: Sawai Madhopur)
Itt is két részre lehet osztani a fotózási lehetőséget. Összesen négy alkalommal jártunk a parkon belül tigrisnézős túrán, természetesen gypsy-vel. A tigrist úgy-ahogy sikerült megörökíteni, az élmény azonban annál nagyobb volt. Egy helyen meg lehetett állni és kiszállni a kocsiból, ezen a részen kézből ettek a Jungle Babbler-ek (Turdoides striatus) és a Rufous Treepie-ok (Dendrocitta vagabunda), igen jó portrékat lehetett róluk készíteni.
A park külső része egy félsivatagos terület, ami gyalogosan bejárható. Mivel sok időnk volt itt csatangolni, ezért fotózásra is számtalan lehetőség nyílt. Két kedvenc fotómat itt készítettem el, mindkettő látható a honlapon: Indian Robin (Saxicoloides fulicata) és Rufous-fronted Prinia (Prinia buchanani). Mindkettő a "beszálló" és a színvilága miatt jött be nekem, igazán életszerűnek tűnnek a fotók. A képek nem a legjobb fényekben készültek, de mindkét madárhoz közel lehetett lopózni és mivel nagyjából szemmagasságban ültek, ezért lehajolni is csak mértékkel kellett. Azért e két fotó készítését nem úgy kell elképzelni, hogy az ember elindul a fajok felé, odaér, kattint a géppel és kész. Habár mindkét faj gyakori volt, mindkettő igen izgága faj, ritkán ülnek ki jól láthatóan (pláne szép háttérrel), ezért alaposan meg kellett dolgozni. Ráadásként amúgy ugyanezen "beszálló" csúcsán egy nagy őrgébicset (Southern Grey Shrike Lanius meridionalis) is sikerült megörökíteni.

   



© 2011 All rights reserved BPH.