A BPH fotósai - riportsorozat
Maros Sándor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
69 éves vagyok és 1960-ban kerültem közelebbi kapcsolatba a fotózással, Tóka Ferenc fizika tanárom segítségével. Akkoriban ketten alkottuk az iskola fotóklub létszámát. Filmes: Pajtás, Zorkij, Praktica, Pentacon Six, Chinon, Nikon, gépeket, objektíveket használtam. Lenyűgöző volt a nagyítógép által kivetített képből a fotópapírral "kivágni" a legjobb kompozíciót, kiválasztani a megfelelő film, papírhívót és azok hőmérsékletét. Édesanyám egyszer azt mondta több fixírsót használok, mint az egész család kristálycukrot :). Azóta is hiányolom a filmmel elérhető gradációt, bár a Sony, Pentax és néhány megfizethetetlen árú nagy érzékelő méretű gép erősen közelít hozzá ... A természethez kötődő kapcsolatom is gyermek koromba kezdődött, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy somogyi faluban születtem.
Hollósi Zoltán 1958-2020
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Jó kérdés, már néhányan megkérdezték tőlem. Ha nagyon az elejére szeretnék menni a dolgoknak, akkor azt kell mondanom, hogy a neveltetésem, vagy nevelkedésem az oka mindennek. Gyermekkoromban minden szabad időt – itt elsősorban a nyári szünetet kell értemen – szeretett Nagymamámnál töltöttem. A faluban az utolsó ház az övé volt. Utána: patak, rét, kastély park, stb. Minden időm a természetben töltöttem. Amikor Tatabányán iskolába jártam, utána mindig: irány az erdő. Nem volt olyan fa, melyet meg ne másztam volna, hogy megnézzem milyen madárfészek van rajta.
Völgyi Sándor
1. Elmesélnéd, hogyan lett a BPH online? Neked Sanyi, mi volt az első két feltöltött képed az oldalra, mert ilyenek is biztos voltak? Az is nyilvánvaló, hogy számodra kedves fotók voltak, hiszem a munkádat/ munkáidat sokan követjük nyomon. Attól volt kedves, mert elindított benned egy felfelé ívelő digitális adatbázist, vagy, mert az a fotó volt az, amiért akkoriban sokat küzdöttél?
Az eredeti ötlet Palánkai Zsoltié volt, aki egy ingyenes szolgáltatónál (ning.com Ez hasonló mint a Blogger, csak fórum létrehozására találták ki.) elindította a birdphotography.hu weboldalt. Ez 2008-ban volt. Az elsők között csatlakoztam, mert akkoriban kezdtem a madárfotózással komolyabban foglalkozni, és azt reméltem, hogy egy ilyen szakosodott oldalon tanulhatok. Ami egyébként így is lett. Szóval elindult a fórum, és Ónodi Mikivel moderátori feladatot is vállaltunk Zsolt kérésére, hogy a szakmai helyességet segíteni tudjuk.
Szabó Gábor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Gyerekkoromban én is, mint sokan, kaptam egy cmena gépet, azzal próbálkoztam sokat, inkább lelkesen semmit kitörő eredménnyel. Ezek mellet apám sokat bolondozott egy alig kivilágított kamrában, hogy a képeit előhívja. Fixir sóba mártogatta, összemontázsolt két-három képet is. Akkori, és mai szemmel is csodát tudott művelni. Nem madárfotózással foglalkozott, csak úgy hobbistaként űzte. Emlékszem rá, amint egy fotón, ott guggol egy majálisozó tömeg előtt, katona ruhában egy praktikával a kezében, büszkén. Hogy miért pont madarak?! Vidéki fazon vagyok,
Nagy Csaba
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Nehéz ezt pontosan megmondani, már nem emlékszem, de a fotózás életem része volt mindig. Már tizenévesen Smena kamerával ajándékoztak meg a szüleim, amivel igyekeztem a család eseményeit megörökíteni, és akkoriban mindent fotóztam. Falun nőttem fel, a Mátra lábánál (ha valakinek mond valamit: Rózsaszentmártonban), de szüleim nem voltak igazán természet szeretők. Ők csak tették dolgukat a ház körül és a kertben, amibe sokszor nekem is be kellett segítenem.
Dulai Dávid
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
A természet szeretetét már az anyatejjel szívtam magamba, ugyanis szüleim révén (édesapám geológus, édesanyám biológia-kémia szakos tanár) ilyen szellemiségben és közegben nőhettem fel. Általános iskola hetedik osztálya körül lovasíjászattal és lovas hagyományőrzéssel kezdtem el foglalkozni. Az itt használt lovak (többnyire hucul és kunfakó) igénylik a ridegtartást. Ennek köszönhetően én is kint voltam télen-nyáron. A lovaglások alkalmával kezdtem el felfigyelni a madarakra, mert sokkal közelebb bevárják a lovast , mint a gyalogost. Lenyűgözött a sokféleségük és a viselkedési formáik. Így kezdődött el a madarász pályafutásom. A fotós karrier kezdete is ehhez köthető. 2009-ben édesapám egyik ismerőse révén sikerült elmennünk a Hortobágyra megnézni a Przewalski vadlovakat. Ott kértem el a családi kis kompakt fényképezőt, hogy fotózhassam a vadlovakat. Annyira megtetszett az állatok megörökítése, hogy ott és akkor elhatároztam, hogy jobban beleásom magam a témába.
Sóti László
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
A fotózás alapjaival gyerekkoromban ismerkedtem meg. Szüleimtől kaptam egy Smena symbol fényképezőt. Érdekelt a fényképezés, a kép készítésének folyamata, próbálgattam a gépen, amit lehetett. Az anyagi lehetőségek miatt általában fekete-fehér filmre fotóztam, de nekem akkor az is elég volt. Később lett egy Zenit tükörreflexes gépem, azt egészen a digitális korszakig használtam főleg kirándulásokon. 2005-2006 táján egyre erősödött bennem az elhatározás, hogy veszek egy digitális gépet. Ennek több oka is volt, az egyik, hogy mivel a számítástechnika is nagyon érdekelt (általános iskola óta), a digitális képfeldolgozást is szerettem volna megtanulni. A másik oka, hogy a világ is e felé haladt, és ahogy manapság látjuk is, szép lassan eltűnik már a filmes világ. Szóval 2006-ban megvettem első digitális tükörreflexes Olympus gépemet, két optikával. Aztán sorban jöttek a vázak, optikák, ahogy szokott lenni. :)
Krizák István
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Családom révén nagyon erős a kötődésem a természethez. Nagyapáim szenvedélyes horgászok voltak, édesapám is örökölte ezt és gyermekkoromban én is rengeteget jártam horgászni apuval. Mai napig is szívesen horgásznék, de a természetfotózás mellett erre már nem jut időm, egyelőre. Már a csónakban és a vízparton ülve is érdekes volt megfigyelni a természetet. A madarak szerintem különösen lekötik egy gyermek figyelmét, repülnek, énekelnek, úszni is tudnak, és nem mellesleg még nagyon szépek is. Bátyám gimnáziumi évei alatt fotószakkörre járt és a Madártani Egyesületnek is tagja lett.
Szuromi Tibor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
2004-ben megkaptam az ÉTF kiadványt ajándékba, és talán ott kezdődött minden, mert már akkor is az erdőt-mezőt járva azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne az ott látottakat, tapasztaltakat megörökíteni és „haza vinni”!
Miért a madarak? Életem első 8 évét tanyán töltöttem Székkutas és Orosháza között a kardoskúti Fehér-tó „szomszédságában”. Mai napig élnek bennem a pólingok, godák, darvak pusztába rikoltott hangjai. Feledhetetlen hangok, képek vésődtek belém, és mivel megtehetem (a lakóhelyem közelsége révén) sűrűn járok vissza ide. Ezek a hangok visszahozzák a gyerekkoromat és alkalomadtán kiváló fotótémák. Az erdész szakma magával hozta az erdei madarak iránti kíváncsiságot is, és az erdőben töltött idő alatt bepillantást nyerhettem a világukba és ez megfertőzött egy életre.
Potyó Imre
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
A természet szeretete régóta jelen van az életemben, ezért tanulmányaimat is ebben az irányban folytattam: a Szegedi Tudományegyetem környezettudományi szakán, természetvédelmi szakirányon végeztem 2005-ben. Kezdetben távcsővel, majd később a gukkerek mellett egy szimpla digitális kompakt gép társaságában túráztam, madarásztam (különböző MME programok keretében), majd észrevettem, hogy ezek a madarászatok, kirándulások szép lassan fotós túrákká alakultak át. Az utóbbi néhány évben kezdtem el egyre komolyabban foglalkozni a természetfotózással. 2007-ben vásároltam meg első digitális tükörreflexes gépemet és autodidakta módon igyekszem elsajátítani a megfelelő technikai és vizuális felkészültséget. Tagja vagyok a Nimród Fotóklubnak és a gödi Szenzor Fotókörnek (artlett.hu/szenzor). És hogy miért is fotózom? Egyrészt ez egy életforma egy megszállottság egy belső tűz, késztetés. Emellett fontosnak tartom a szemléletformálást, a minket körülölelő természetre való rácsodálkozást, ezért időnként fotókiállítások keretében, különböző szakmai kiadványokban, vagy előadások keretében mutatom be a terepen látott szépségeket.
Jantyik Tibor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Az első fényképezőgépemet, egy Szmena Szimbolt 12 évesen kaptam szüleimtől karácsonyra. Persze én is fényképeztem mindent, csak éppen az előhívott 6x9-es képeken gyakran semmi nem látszott... ill. de igen, mert én tudtam, hogy melyik pötty micsoda. A fa ágai között meghúzódó pintyet a képen csak én láttam, de büszkén mutogattam mindenkinek. A természet szeretetének az elmélyítésében olyan tanítómester is szerepet játszott, mint Réthy Zsigmond. Békéscsabán az általa vezetett természetvédelmi szakkör tagjaként több olyan kiránduláson, táborban, madárgyűrűzésen vehettem részt, amiről előtte álmodni sem mertem volna. Ezeket a gyökereket sikerült oly mélyre eresztenie bennem, hogy a későbbiekben is csodálattal figyeltem a madarak viselkedését. Ennek megörökítése viszont még nagyon sokáig váratott magára.
A digitális világ a XXI. században engem is utolért, de komolyabban csak 2007 óta foglalkozom ismét a fotózással, azon belül is elsődlegesen a természetfotózással. A madarak fotózása akkor került ismét „képbe”, amikor szert tettem egy Sigma 400/5.6 APO Tele Macro objektívre.
Balla Tihamér
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Mióta az eszemet tudom, érdekelt a természet. Egész fiatal koromtól kezdve állandóan kijárkáltam a határba. Az utcabeli srácokkal is kint játszottunk legtöbbször az erdőben. Bunkereket építettünk, fakardoztunk, ahogy azt kell… Eközben is csak mélyült a természet iránti érdeklődésem. Régen sokáig hivatásos vadász szerettem volna lenni, régi magyar vadászirodalmon nevelkedtem, akkoriban leginkább a nagyvadak érdekeltek. Reggel, este jártam ki „őzlesre”, volt, hogy édesapámmal, volt, hogy egyedül. A fényképezőgép (egy kis kompakt) már akkor is ott volt, leginkább apukám kezelte, tanítgatott engem is… Aztán valahogy egyre komolyabbá vált a látott dolgok minél magasabb szintű megörökítésének igénye, láttam mások nagyszerű képeit, és én is szerettem volna jót készíteni. Eközben az érdeklődés is átkerült inkább a madarakra, hogy miért, nem tudnám megmondani. Talán mert mások képei közül a madárfotók fogtak meg legjobban, meg eljutottam madarásztáborokba, gyűrűzésekre is, aminek következtében egyre lelkesebben madarásztam.
Jakab Sándor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
A diás korszak nekem már kimaradt az életemből. Nagyjából a digitális technika megjelenésével egy időben kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni. Persze kipróbáltam az eredeti műfajt is pár tekercs erejéig, de a modernebb technika kínálta előnyökről nehéz lenne lemondani. Némelyik fotózásról több 100, akár több ezer képpel tér vissza az ember, amit az analóg korszakban nem tehetett volna meg. Nekem pont ezért tetszik az új korszak. Sony vázzal kezdtem, de hamar áttértem a Canonra. A gyors mozdulatsorok megörökítésénél bátran nyomhatom a sorozatokat és ebben a 7D nagy segítségem (elképesztően gyors). A madarak gyönyörűek, tökéletes teremtmények. A récék és ludak tollazata fantasztikus, a kócsagok eleganciája hibátlan, a héja tekintete magával ragadó és így sorolhatnám tovább. Mindnek megvan a maga szépsége, és ezt nem tudom megunni. Az első tervezett madárfotózásom 2011 tavaszán volt. A falu határában bütykös hattyúk pihentek egy belvíztócsán. Nem hagyhattam ki. Másnap hajnalban már az iszapban feküdtem álcahálóval beborítva. Én ekkorra datálom a kezdetet, azelőtt leginkább vadakat fotóztam, a madarakat csak csodáltam.
Selmeczi Kovács Ádám
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Klasszikus módon (Duna menti falusi gyerekként) kezdődött a természettel való kapcsolatom, a madarak pedig – mint a legkönnyebben elérhető és legfeltűnőbb állatcsoport – kézenfekvő választás volt a fiatalkori vizsgálódásokhoz, fotós próbálkozásokhoz. Bár foglalkoztam néhány évig ritka növények – elsősorban orchideák – fotózásával, de végül visszakanyarodtam az eredeti témához.
A kezdeti sor: Zenit – Praktica – Chinon (ill. Pentax, de végeredményben K bajonet) után erősítettem egészen a Canon T90-ig, ami az analóg korszak egyik csúcsgépe volt.
A digitális SLR világba viszonylag későn léptem, Nehézy Laci barátomnál tetszett meg a Nikon D70, amit egy D300 követett, nyilván mindenféle teleobjektívek kíséretében. Aztán – mint oly’ sokan én is – hamar rájöttem, hogy a hozzáférhetőséget tekintve jóval könnyebb a Canon háza táján mozogni,
Lumnitzer Ákos
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Komolyan már 1996 óta vagyok a fotózás rabja. Víz alatt, mint búvár, kezdtem tapasztalataimat szerezni. Természetesen nem is volt még akkor az könnyű dolog a diafilmes nikon típusú kamerákkal. Azok nem tükörreflexesek, tehát a tárgyaktól levő távolságokat becsülni kellet, s még a víz és a búvárszemüveg is torzít. Tehát jó gyakorlat volt számomra. A madarak is vonzottak mindig, de őket 2006 óta kergetem, mikor első digitális tükörreflexes vázamat, a Canon 30D-t, megvettem.
Mánfai Bence
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Már az általános iskolai osztálykirándulásokon foglalkoztatott a fotózás, bár ekkor még, csak az emlékek megörökítése volt a cél, egy analóg kompakt géppel. Családommal gyakran tettünk kisebb, nagyobb kirándulásokat a számomra azóta is oly kedves mecseki környezetben, ahol időről időre szintén előkerült a fényképezőgép.
A fő változást a 2006-ban megvásárolt Panasonic csúcskompakt hozta.
Koncz Tibor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Fotózással lényegében csak a madarak miatt kezdtem el foglalkozni. Hogy miért pont a madarak? Már gyerekkoromban szerettem az állatokat, de inkább az emlősöket, a nagyobb vadakat, azok viszont sokkal ritkábban kerültek a szemem elé, mint a madarak, amelyek közül többen fészkeltek is a kertünkben, így inkább őket kezdtem megkedvelni. Főleg miután tanúja lehettem egy házi rozsdafarkú pár költésének és fiókanevelésének a házunk kertjében. Tizenévesen kaptam egy távcsövet, amivel egy új világ nyílt meg előttem azzal, hogy soha nem látott közelségbe kerültem a madarakhoz. Sokat cserkeltem vele madarak után kutatva, és sok szép élményben volt részem. Csak azt sajnáltam, hogy a látottakat nem tudtam megörökíteni. Aztán egyre többet foglalkoztatott a dolog, hogy mégiscsak be kéne szerezni egy fényképezőt, amivel biztosan be tudnék gyűjteni egy csomó szép „trófeát”. Ekkor még a ’90-es évek elején jártunk, a számomra elérhető árú gép egy Zenit volt. Vettem mellé egy 200mm-es objektívet, aztán nekiindultam. Csak úgy kézből, tervezgetés nélkül lőttem. Azok persze „felejtős” képek voltak,
Ujhelyi Sándor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Azt hiszem, mint sokan mások itt az oldalon, nálam is gyerekként kezdődött ez a szerelem. Egy kis mezőváros szélén nevelkedtem (Szó szerint, a kert végén már a települést körbevevő vályogvető árkok vannak.), sok szabadidőt töltöttem a természetben, a környező erdőkben, és mezőkön. Ez a vonzalom mindeddig megmaradt, nem igazán tudok bent a szobában ülni egész nap. Általános iskolás voltam, ekkor vett a bátyám egy Zenit fényképezőgépet, és a piacon egy közgyűrűt hozzá.
Gódor Miklós
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Mindig törekedtem rá, hogy életem során soha ne unatkozzak. Fejemben állandóan forognak különféle tervek, ötletek, melyek általában mindig az aktuális hóbortomhoz köthetők. Gyermeki világomban alig létezett valami a halakon és a focin kívül. Igaz ez utóbbi azóta is végigkíséri az életem, ám a pecabotot később egy időre felváltotta a sörétes puska. Vadász múltam 18 éves koromban kezdődött és kettő évig tartott. Nem vagyok rá büszke, annak ellenére sem, hogy nagy kárt nem okoztam a vadállományban, de hozzá tartozik az életemhez.
Szőke Péter
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Gyerekkoromban egy szanatórium szolgálati lakásában laktunk a Fekete-körös és a Mályvádi erdő szomszédságában, ahol sokat csavarogtunk a barátokkal. A természet szeretetét nem a városból kiszabadulási vágy hozta meg, hanem e gyerekkori 10 év. Még ma is emlékszek az első fekete gólyára, ami a házunk felett keringett, egy őszi napon. Később, úgy a ’80-as évek elején egy barátommal elhatároztuk, hogy bebarangoljuk a Mályvádi erdőt (Békés megye legnagyobb ártéri erdeje). Már első alkalommal réti sas, karvaly, macskabagoly, holló, barcogó dámvadak kerültek a szemünk elé.
Palánkai Zsolt
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Az első fényképezőmet 2001- ben vásároltam. Azt már tudtam, hogy többet szeretnék mint családi emlékképeket készíteni, de akkoriban a madárfotózás még nagyon messze állt tőlem. Kezdetben főként portrékat készítettem. Aztán 2003- ban "megismerkedtem" Suhajda Lászlóval aki ott lakott ahol én, és rajta keresztül álltam a természetfotózás irányába. De kezdetben ez kimerült a makrózásban, tájképezésben és nagyvad fotózásban (EOS50 (analóg), Pentakon 500/5.6). Lacinak, lévén, hogy erdő szélen lakik, volt egy saját madáretetője, egy kicsi lessel. Ide engedett be, itt fotóztam először madarat. Ez úgy 2004 magasságában lehetett. EOS10D és rajta egy Sigma 50-500EX volt a felszerelés. Tengelic és őszapó volt az első két faj amit fotóztam. Aztán sorban jöttek a többiek...
Később megismerhettem különböző lesépítési praktikákat, fogásokat Lacitól. És, mivel közben az akkori munkám miatt költöztem, az új "otthonom" közelében kezdtem el kialakítani a fotózási lehetőségeket az alapján amit Lacitól tanultam.
Lóki Csaba
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Természet iránti szeretetemet és tiszteletemet nagyapámnak köszönhetem. Sok mindent tanultam tőle már kisgyermek koromban. Sokat jártuk az erdőt a Szulok melletti területeken, gombák után kutatva. Eközben persze szemünk elé kerültek az erdőlakók. Már ekkor elkezdett érdekelni, hogy melyik milyen faj. Különösen a madarakra voltam kíváncsi. Arra is emlékszem, hogy kezdődött. A hazafelé tartó távolsági buszon elöl ültem és egy erdőrész mellett elhaladva majdnem elütöttünk egy hím sárgarigót. Ettől fogva figyelem a madarakat. Nem sokkal ez után a televízióban elkezdték sugározni Az élő bolygó c. David Attenborough sorozatot, melynek minden epizódját felvettem videóra és rongyosra játszottam. Ez is fokozta az érdeklődésemet és közben természetfilm gyűjtővé is váltam. Az alap tehát adott volt, de a természet szeretete csak a megfigyelésre korlátozódott. A konkrét madárfotózást kb. 2005-ben kezdtem, amikor a gyártók bejelentették az első DSLR gépeket. Előtte is próbálkoztam, de az analóg gépemhez nem állt rendelkezésemre megfelelő teleobjektív, jövedelem híján még nem tudtam megvenni a már akkor sem olcsó lencséket.
Pelyvás Zoltán
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
2007 óta fotózok. Ekkor vettem első gépemet egy Fuji s5600-ost. Kezdetben nem a madárfotózás vonzott, csak kirándulások és biciklitúrák megörökítése volt a cél. Próbálgattam én mindent, tájképet, makrót, virágokat, amivel el is voltam egy ideig, amíg nem kezdtem el fotós oldalakat böngészni. Itt rá kellett jönnöm, hogy amit csinálok, az katasztrofális, és nem is igazán hozott lázba. A madárfotózás talán egy másik régi nagy hobbimnak köszönhető, a motorozásnak. Elég sokat motoroztam a környékünkön, Nagymaros, Zebegény, és amikor megálltam pihenni egy kicsit, szinte minden alkalommal láttam egerészölyveket repkedni a fejem fölött. Előkaptam a masinát és készítettem pár képet róluk. Amikor otthon visszanéztem őket, majdnem elsírtam magam. Ekkor kezdtem el keresgélni a madárfotós oldalakon, és jobbnál jobb képeket találtam. Mondtam magamban, ilyen képeket akarok én is. Eleinte csak az motivált, hogy minél jobb, élesebb képet készítsek róluk, azonban ez időközben megváltozott. Elkezdett érdekelni az ő kis világuk, szokásaik.
Molnár Péter
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
14 éves koromban egy Szmena Szimbollal kezdtem a fényképezést, s jobb híján, az úttörőtábor hangulatát örökítettem meg feketén-fehéren. Később filmhívást tanultam a szakközépiskola fotós szakkörében, de ez még nem jelentett aktív fotózást. A Kertészeti Egyetemen barátaimmal elkezdtünk barlangászni, túrázni és hegyet mászni, s egyre távolabbi, egyben gyönyörűséges tájakra jutottunk el (Kárpátok, Alpok, Balkán), ami magával hozta azt az igényt, hogy ezeket a szépségeket, meg kellene örökíteni valahogy. Édesapám Zenitje következett a technikai fejlődés útján, amelyet rövid karrier után Albániában ért utol a vég, zárhibával vonult nyugdíjba a szekrény aljára. Ezután egy használt Nikon F501-es és a diára való átállás hozott nagy ugrást pozitív irányban a fényképeim minőségében. Később az utazás szenvedéllyé vált és sportot csináltunk abból, hogy minél messzebbi célokat érjünk el, ami nem volt két fillér, ekkor kitaláltam, hogy el kellene adni a túrákon készült képeket, ami be is jött. Először magazinokat környékeztem meg, majd a naptáras cégekhez is sikerült bejutni.
Szalai Károly
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Gyerekkoromban kaptam karácsonyra egy SMENA 8M fényképezőgépet. Ezzel a géppel csak ügyetlenkedtem, így fel is adtam egy időre ezt a szenvedélyt. Igazából 2005-ben sikerült venni egy kompakt gépet, amivel volt szerencsém bejárni Magyarország összes nemzeti parkját. Már ezeken a túrákon, a tájkép és makró fotózás mellett, a madarakat is próbáltam fényképezni. Emlékszem, amikor Kömpöc külterületén, egy erdősáv szélén, a bokrokon ugráló madarakat akartam fotózni. Ma már nem tenném ezt egy kompakt géppel. Mivel ez a fényképező nem volt alkalmas erre a feladatra, ezért be kellett szerezni egy "madárfotós" vázat. Első tükörreflexes gépem egy Canon 550D-volt amivel már lehetett madarakat fotózni, igaz eleinte még cserkelve készültek a képek. Idővel rá kellett jönnöm, nem tudok elég jó képeket készíteni még ezzel a géppel sem ilyen nagy távolságból. Miért madarak? Talán a kihívás miatt, igazából nem is tudom. Közelről látni és a pillanatot megörökíteni nagy élmény számomra.
Takács Sándor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
12-13 éve fertőzött meg a fotózás egyik pillanatról a másikra. Történetesen hozzám került egy alsó kategóriás, tükörreflexes Canon gépváz, egy kit obival, ami pont semmire sem volt jó, így utólag megállapítható. Mindenesetre vadul belevetettem magam a fotózásba, mindenre lőttem, ami csak elém került. Gyártottam a rosszabbnál-rosszabb képeket és büszkén mutogattam a környezetemnek, akiktől utólag is elnézést kérek. Faltam a fotózásról szóló cikkeket, könyveket, de mintha szanszkritül lett volna írva, semmit nem értettem belőlük. Kérdezgettem a haverokat mi az a rekesz, fényerő, meg az a sok szám, de sokkal okosabb nem lettem.
Farkas Balázs
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
A madarak mindig is közel álltak hozzám. Gyerekként a dombóvári madarász táborban Nagy Sanyi bá szerettette meg velünk a madarakat. A fotózáshoz sose volt nagy tehetségem, kirándulások, nyaralások után mindig megkaptam, hogy sosem lesz belőlem fotós. :) Egyszer a kertünkben felfedeztem egy feketerigó fiókát, ami a szőlőtőkén ülve jelezte szüleinek, hogy ott van és éhes. Elrejtőztem és próbáltam egy kompakt géppel fotózni az etetést. Ekkor határoztam el, hogy gyűjtök egy tükörreflexes gépre. Miután beszereztem, azt hiszem egyből beleszerettem, teljesen más élményt nyújtottak a madarak pár méterről, mint távolról megfigyelve.
Horváth Tibor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Négy éve kezdődött az „újabb őrület”, ahogy életem párja mondani szokta volt. Jó 20-25 évig jártam hegyet-völgyet ásványokat kutatva, új fajokat felfedezve az egész Kárpát-medencében. Szép tájak, jó társaság, csodás élmények! De kicsit belefáradtam a hétvégi kőaprításba, földtúrásba. Gondolkodtam mit is csinálhatnék valami mást ami ennél könnyebb és nem pakolom vele tele az egész lakást, pincét, garázst. Ez időben ismertem meg egy fiatal ásványgyűjtőt, Szász Lacit. A közös gyűjtések alatt sokat beszélgettünk a természetről, növényekről, állatokról, köztük a madarakról is. Ő már gyerekkorában is madarászgatott. Nálam édesapám útján terjedt a fertőzés, a madarak iránti rajongás.
Egy esős hajnalon épp a Mátrába tartottunk, mikor egy rókacsalád haladt át az úton. Az anya gondosan vezette át a kicsiket, mi meg a kocsiból néztük a jelenetet. A kompakt gépemmel készítettem pár használhatatlan felvételt. Talán itt döbbentem rá, hogy szeretném ezt ennél sokkal komolyabban csinálni.
Hargitai László
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Pár évvel ezelőtt, 2010-ben kezdődött egy házi rozsdafarkúval. Mondhatnám, ő tehet mindenről. Családommal a vácrátóti botanikus kertben sétáltunk, amikor hirtelen a rozsdafarkú beszállt elém egy száraz faágra. Akkoriban bridzs géppel fotóztam, ezzel örökítettem meg a családi eseményeket. Akkor is nálam volt, így hát gyorsan bekapcsoltam, megkerestem vele a madárkát, majd jött az exponáló gomb, és a lassú fókuszálási folyamat. Mire éles képet kaptam, már csak a faág volt előttem. Rettenetesen bosszantott a dolog. Ugyanez ismétlődött meg pár hónappal később egy fenyőrigóval is. Újabb kudarc, pedig biztosan le lehet fotózni, hiszen az interneten számtalan szebbnél szebb fotót találni róla. Irány a Google kereső, madárfotózás. Rengeteg találat, leírás, szép, számomra elérhetetlennek tűnő fotók. Nincs más választásom, új gép, teleobjektív, és indulhat az első próbálkozás.
Miért a madarak? Tájat, épületet, növényeket viszonylag könnyű fotózni, egy helyben maradnak, nem zavarja őket a közelségem. Egy madarat a fényképezőgép elé csalni vagy lopózva megközelíteni izgalmas feladat, és sokszor nagy kihívás.
Papp Gábor
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Első próbálkozásaim ’98 körülire datálhatók, amikor is rátettem a kezem a legjobb barátom Zenit fényképezőgépére és a Tair 300 teleobjektívjére, melyhez szereztem egy orosz - egyetlen üvegből álló - 2X-t is. A legolcsóbb diára fotóztam úgy, hogy a váz a képek alsó harmadában mindig végigkarcolta az összes kockát, de nem érdekelt, mert viszontláthattam a madaraimat, így sokkal élénkebben és tovább éltek az emlékek bennem. Az egyetem befejezése után hosszabb külföldi tartózkodás miatt egy időre el is feledkeztem a fotózásról, de aztán újra elkezdett foglalkoztatni a dolog, mi több akkor már megvolt rá az anyagi fedezet is, így - immáron a digitális érában - újra elmerülhettem a fotózásban 2004-től kezdve.
Seprényi Attila
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Mint sok más madárfotós én is madarászként kezdtem a pályafutásom. 1989-ben, az általános iskola utolsó évében egy osztálytársam, aki egyébként szintén tagja a BPH-nak, Gyüre Peti vitt bele a madarászatba. Az első hortobágyi látogatás olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy ezután csak a Hortobágyot jártuk heti rendszerességgel. A fényképezőgép gyakorlatilag első perctől kezdve a madarászbatyu része volt. Persze az első gép még korántsem volt alkalmas madárfotózásra, de azért én lelkesen nyomtam a gombot az alapoptikával felszerelt, orosz technikán. A megfigyelések dokumentálása mindig nagy élmény volt, pláne ha még lehetett is látni egy-egy fotón, hogy milyen fajról van szó.
Csonka Péter
1. Mióta foglalkozol a fotózással, hogyan kezdődött, és miért pont a madarak a fő célpont?
Nem nyúlik ez vissza olyan régre. 1999-ben vásároltam az első Canon EOS300 analóg vázat 75-300-as lencsével, majd 2007 őszétől digitális rendszerre álltam rá és ettől a pillanattól kezdődött a „komolyság”. Alapvetően madár- és természetvédelmi szakembernek tartom magamat, így a felmérések, védelmi munkák, akciók és rendezvények szervezése állnak érdeklődésem középpontjában. 2007-ig itthon minden időmet ez töltötte ki. Csak külföldi túrákon igyekeztem a lehető legtöbb fajt és élőhelyet megörökíteni. A saját területemen sajnáltam a fotózásra szánt időt. Vitt a munka előre. 2007-től viszont valami megváltozott és igényeltem a fotózással megnyíló elmélyülést.